LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Fejes Tekla: Csongrád Megyei Levéltári Napok. • 1997. [LSZ 1997/1. 70-73. p.]

címe: 250 éve települt újra Ujszentiván község. Többévi kutatómunka alap­ján mutatta be a község viharos, nehézségekkel teli történetét az eló'adó. Az első emlékektől napjainkig betekintést adott a község életerejéről, a nem­zetiségek összefogásáról, a nehézségek utáni bátor újrakezdésekről. Az ülést Blazovich László vezette, aki rámutatott a szülőföld múltja is­meretének rendkívüli fontosságára a jövő szempontjából. Újszentiván község monográfiájának elkészüléséhez szakmai segítséget ajánlott fel. Ezután Krunity Mihály görögkeleti esperes következett. Az esperes úr A szentiváni szerbség történetének vázlata címmel kimutatta, hogy a szerbek török nyo­másra indultak el hazájukból. Magyarországon befogadták őket, megtarthat­ták hitüket, iskolákat, templomokat építhettek. A községben élő szerbek ma is aktív hitéletet élnek, összhangban, egyetértésben a község többi lakójával. Jáger Richárd könyvtárigazgató A bölcsőtől a sírig című referátumában fel­vázolta az új szentiváni németség történetét. Beszélt arról, hogy a német családok zöme Ós-Csanádról érkezett Új szentivánra. Kitelepítésük 1944. ok­tóber 5-én történt. Az előadó felolvasott egy visszaemlékezést, hogyan élték meg a németek a tragikus eseményt. Újszentivánon az ülést Péter László egyetemi tanár lendületes referátuma zárta. Dolgozatának címe: Nátly József élete és munkássága. Nátly József 1858-1868 között a község jegyzője volt. Nevéhez fűződik egy mindmáig mintaszerű munka, a szegedi népnyelvet meg­örökítő Tájszótár létrehozása. Ez annál is érdekesebb, mivel németnek szü­letett, és a piarista gimnáziumban szívta magába a magyar nyelv szépségét és mélységes szeretetét. A Levéltári Napok zárókonferenciájára Csongrád városában került sor. Molnár József polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Két aktualitása is volt a csongrádi rendezvénynek. Az egyik, hogy 120 éve emelkedett törvény­erőre a Csemegi-kódex, a másik, hogy 170 évvel ezelőtt született Csemegi Károly, a jogtudomány kiváló művelője, a város lakója. Az ülést ismét Bla­zovich László professzor vezette, aki néhány nyitógondolat után átadta a szót dr. Homoki Nagy Mária egyetemi docensnek, aki Akodifíkáció mint történelmi szükségszerűség címmel tartotta meg előadását. Csemegi Károly oly korban született, mikor égető szükség volt a büntetőjog kodifikálására, hiánya ugyanis már hátráltatta a büntető jogszolgáltatást. Történtek ugyan kísérletek korábban is a törvénykönyv létrehozására, de Csemegi Károly készítette el az első magyar büntetőjogi kódexet, amely 1878-ban lépett hatályba. A hazai büntetőjogászok többsége azonban támadta az elkészült munkát, mert szerintük a hatályos német joganyagot fordította le Csemegi, és ezt adta ki mint új, anyagi bünetőjogi kódexet. Csemegi valójában nem ezt tette, gyakorló jogászként a dogmatikát akarta átültetni a gyakorlatba, a dogmatikai kérdéseket nagy felkészültséggel, széles alapon tárgyalta. Az idő őt igazolta, mint minden olyan tudóst, aki megértette a ha­ladás irányát és merte vállalni az újat. A polgárosodás útjára lépett Magyarország neki köszönhette, hogy önálló büntetőjogi kódexszel léphetett át a XX. századba. Az előadások sorát dr. Balogh Elemér egyetemi docens Az első magyar bün­tető kódex jelentősége című referátuma folytatta. A történeti fejlődés során először az eljárásjog, majd ezt követően az anyagi jog került szabályozásra. A Csemegi-kódex szakít ezzel a felfogással, és először az anyagi jogot szabályoz­za. A bűnvádi perrendtartás szabályozására 1896-ig kellett várni. Csemegi a Btk. elkészítéséhez szinte az egész európai szakirodalmat feldolgozta. A kó­dex néhány jellegzetessége: érvényesül a büntetőjogi felelősségre vonásnál a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elve, a bűncselekmények hármas felosztását fogadja el (bűntett, vétség, kihágás), megtartja a halál-72

Next

/
Thumbnails
Contents