LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Major Zoltán László: Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok. • 1996. [LSZ 1996/3. 71-74. p.]

gálva utalt a szabad kerületek helyzetének nehézségeire, illetve azok szervezetének kétségessé válására. Megemlítette az 1745. évi jászkun redemptiót és a szabad kerületekre vonatkozó 1791. évi törvényt, amely a kerületek képviseletéről rendelkezett. Összehasonlította a vármegyéket és a szabad kerületeket, vázolta azt a politikatörténeti és közigazgatás-történeti folyamatot, melynek végén a polgári korban a szabad kerületeket beolvasztották a vármegyékbe. Egyed Ákos kolozsvári egyetemi tanár „A katonai szolgálat mint a székely szabadság jogformája" című előadásában a székelység katonai funkcióját emelte ki, hiszen a székelyek ezáltal őrizhették meg szabadságukat. A székely társadalom három rétege a lófő-rend, a gyalog-rend és a primőrök rendje volt. Döntő jelentőségűnek ítélte meg az előadó, hogy a székely haderő teljes létszámmal részt vett a királyi hadseregben. Nem lehet viszont átsiklani azon a problémán, hogy az összes székely nemesi jogú volt-e. A katonai szolgálat fejében ez ugyanis megillette őket, és a székelység ezért tartja magát nemesi társadalomnak. Jogilag a székelység először is birtokképességet jelentett, másodszor pedig adómentességet. A székely privilégiumokat 1499-ben foglalták szabadságlevélbe. AXVI. század közepén az autonómiát már korlátozták. Előrehaladt a feudalizálódás, és az 1562:es felkelés már csak kétségbeesett próbálkozás volt ennek megállítására. Átalakult az ország hadszervezete, következésképp a közszékelység fokozatosan elvesztette katonai funkcióját, és régi szabadsága is lehanyatlott. Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György székelységmentő törekvései közül azt emelte ki, hogy a konszolidációt e téren Bethlen uralma hozta meg. A nagy fejedelem megerősítette a székely jogokat biztosító szabadságlevelet. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a székely haderő nem szerveződhetett újjá. 1764 után - Mária Terézia intenciói alapján - határőrrendszert alakítottak itt is ki. Ez viszont konfliktust szült a székelység és a bécsi udvar között. Az 1848-as forradalom és következményei e népcsoport életében is jelentős változásokat hoztak. Az előadás után Millecentenáriumi Vándorkiállítást nyitott meg az épületben Pintye Ferenc, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzati Hivatal főtanácsosa. A kiállítás anyagát Bihar vármegye, a Hajdúkerület, Hajdú megye, valamint Debrecen város és Hajdú-Bihar megye régi irataiból válogatták. Az ebédszünet után „Szászváros magisztrátusa a XIV-XVI. században" címmel hangzott el előadás Anton E. Dörner tudományos főmunkatárs tolmácsolásában, aki felhívta a figyelmet a szász oklevelek fontosságára, és rövid történeti visszatekintést adott a szászok betelepülésétől kezdve a vizsgált korszakig. Tartalmilag elemezte a szék, a sedes szervek működését, vázolta a királybíróság intézményének fejlődését. Hangsúlyozta a szászok, a magyarok és a románok közötti kapcsolatok jelentőségét. Pál Antal Sándor, a Marosvásárhelyi Állami Levéltár főlevéltárosa a széki önkormányzat lényegét fejtegette „Marosszék a XVII. században" című referátumában. Kulcsfontosságú fogalma a székely szék volt, amelynek szerepét több oldalról is megvilágította. Megemlítette Marosszék jogszabályalkotásának termékenységét, majd utalt arra is, hogy a XVII. század új fejezet a székely önkormányzat történetében. Szemléletes képet rajzolt a szék különböző tevékenységformáiról és a későbbi történeti módosulásokról. Nyakas Miklós múzeumigazgató a Hajdúkerület megalakulásáról és történetének szakaszairól beszélt. Fogalmi tisztázással kezdte, történeti visszatekintéssel folytatta. Bocskai hajdútelepítésétól a XVII. század végéig tartó szakasszal foglalkozott először, adózás, főkapitányválasztás és egyéb tények felvetése kapcsán, majd a XVIII. század fontos eseményeit emelte ki, amikor 73