LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Dobos Gyula: Levéltári Nap Szekszárdon. • 1995. [LSZ 1995/4. 98-100. p.]

sak voltak, a Béla téri iskola például közegészségügyi szempontból egyáltalán nem felelt meg a követelményeknek. A személyi feltételek megfeleltek, jól képzett tanítók oktatták a tanköteleseket, igen gyakran több évtizedig egy helyben tanító pedagógusok alkották a tantestületet. Irodalom, művészetek, szabadidő címmel Kaczián János a megyeszékhely rangú, de kisváros Szekszárd gazdag egyesületi életét, fejlődésnek indult intézményeit mutatta be, amelyek a lakosság kulturális közéletének kereteit adták. Műkedvelő színjátszók, dalárdák, zenekarok, asztaltársaságok gyűjtötték maguk köré a városrészenként Vagy a foglalkozás és vagyoni különbség szerint összetartó kisebb-mgyobb közösségeket. Ezek ott váltak igazán tartóssá és hagyományokat teremtő erővé, ahol — néhány meghatározó személyiség révén — tevékenységük beépült a város életének mindennapjaiba. Az iskolán kívüli népművelés hivatalos felfogása, kezdetben támogató gyakorlata a harmincas években erősödő adminisztratív intézkedéseivel már inkább beavatkozó és egyesületi autonómiát korlátozó. Ez nem sértette Szekszárd kispolgári békéjét, inkább az uralkodó kultúrpolitikai törekvésekhez való kötődését erősítette. Átalakulóban van a falusias-kisvárosi jellegű Szekszárd lakóinak életmódja. Ennek külső jele pl. az öltözködésben végbemenő változás. Üj lehetőségek és szokások honosodnak meg. A szabadidőben nagyobb teret kap a sport, az újság, az önképzés, de a megyeszékhely voltához képest viszonylag elmaradott. Szekszárdon még késik a műveltségi közállapotok szükségszerű változása. Dr. Gutái Miklós a város egészségügyének történetét bemutató keresztmetszet helyett a hamarosan 200 esztendős szekszárdi kórház múltjából villantott fel képeket. Az előadás nem titkolt célja az volt, hogy a kerek évfordulóra felhívja a figyelmet. Végül Solymár Imre zárta a sort a szekszárdi Éry-bankról szóló, összefogott előadásával. A 26 éves fiatalember, Éry László 1924-ben hozta létre Bank és Bizományi Áruüzletét, olyan inflációs időszakban, amikor a heti kamatok 4—5, sőt 8%-ot is emelkedtek. Az ún. hetibetét vagy kosztkamat üzlettel a koronás, majd a pengős világban magukhoz hódították a helyi bankok betéteseinek jelentős részét. A gyümölcsöző kihelyezés azonban nem sikerülhetett, kőbányába, mészégetőkbe, kvarcit feltárásokba fektetett pénzük a nagy gazdasági válság kezdetén bennragadt, aminek hírére a nép megrohanta őket, és vette ki betétjét, amíg tehette. 1930-ban indult a csődeljárás. Hitelezőik mindenüket elvesztették, mert a bank maradék vagyonát felemésztették a perköltségek. Az elsőrendű vádlott időközben meghalt, csak a banktulajdonost marasztalták el, azt sem az engedély nélküli betétgyűjtésért, bankszerűtlen kihelyezésekért, hanem a bizonyított uzsoravétségért. A nem minden tanulság nélküli előadást hallgatói hozzászólások követték. A levéltári nap keretében elhangzott előadások várhatóan fokozzák az érdeklődést a következő év elején megjelenő monográfia II. kötete iránt. Dobos Gyula 100