LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - G. Jáger Márta: "Európa modellje és Magyarország": Somogyi Levéltári Nap '92 • 1993. [LSZ 1993/3. 94-96. p.]

kontinuitását nem sikerült megszakítani. Ezek a megőrzött belső szellemi, kulturális és erkölcsi értékek segítenek hozzá bennünket az újjáépítéshez. Figyelmeztetett arra, hogy korunk legnagyobb veszélyét nem a gazdasági nehézségek hordozzák, sokkal inkább az a morális, intellektuális sokkhatás, amely hazánkat az elmúlt évtizedekben — történelme során nem először — érte. Ha mindez olyan színvonal süllyedéshez vezet, hogy bizonyos alapvető kérdéseket racionális és higgadt megközelítés helyett indulati alapokon kezdünk el megvitatni, ahogy ez például 1849 után történt, akkor következményei népünk sorsának alakulására nézve beláthatatlanok. Az értékes magyar hagyományokra kellene mindenekelőtt figyelemmel lennünk. Előadásával arról igyekezett meggyőzni — vélhetően sikerrel — a hallgatóságot, hogy a magyarság sorsa nem fátumszerű, a társadalom valamennyi tagja felelős azért, hogy a jelen alternatívái közül melyiket választjuk. Ennek bizonyítására vázolta fel Európa történeti modelljét, amelytől a magyar történelem sem lehet független. Ha elfogadjuk, hogy Európa történetében nem a véletlen, hanem a főbb tendenciák a meghatározók, akkor a magyar történelem is e modellbe illesztve értelmezhető. Európa az emberiség történetében kialakult kultúrák egyike, amelynek voltak speciális jellemzői, de nem minden európai kultúra megy át azonos fejlődési fokozatokon. Európa a XI. sz-tól fogva minderikor olyan zónák együtteséből állt, amelyek különböző fejlődési szinten mozogtak és kölcsönhatásuk adta meg az európai kultúra gazdasági-politikai mozgását. Magyarország a XI. sz. küszöbén a nagy európai bővülés egyik fejezeteként kapcsolódott be ebbe a folyamatba. A fejlődés egyes szakaszaiban mindig létezett egy epicentrum, s mellette olyan oldalzónák, amelyek követték azt, és vissza is hatottak az epicentrum fejlődésére. Látnunk kell, hogy a modell a történelem folyamán változott. A középkorban az epicentrum Itáliában volt, később Németalföldre helyeződött át, majd a XVIII. században Angliába. Fontos tudnunk, hogy Anglia például a XV. sz. elején még peremzónának számított a Zsigmond-kori Magyarországhoz viszonyítva is. Az oldalzónák színvonalának változására az újabb időkben is akad példa. Svédország a XX. században a kelet-közép-európai államok szintjéről anélkül emelkedett európai nívóra, hogy közben az epicentrum szerepét betöltötte volna. Ez is jelzi: a történelem nem rajtunk kívül, hanem rajtunk keresztül működik. Igazi tényezője mindenkor — egyetértve Széchenyivel — a „kiművelt emberfő". Ebbe azonban beleértendő minden ember tudásával, szorgalmával, akaratával. Ez az igazi fátum, amit önmagunk alkotunk. A XIII. sz. Európában a virágzás korszaka, a XVI—XVII. század a megtorpanásoké. Ezért csak részben okolható a török hódítás, mely a kelet-közép-európai zóna fejlődését csaknem kétszáz évvel vetette vissza. Egységes európai államrendszer volt, a nyugati francia—Habsburg konfliktus keleten is éreztette hatását. A magyar történelemben a XVII—XVIII. sz. fordulója nagy fordulópont, a török kiűzése utáni békés, rekonstrukciós 'korszak kezdete, de az európai fellendülésé is. A két zóna kölcsönhatása itt tehát pozitívan érvényesült, s ez áll a magyarországi modernizálódási folyamat hátterében. Jellemzője e peremzónának, hogy sok régi elem él tovább, miközben az újak is megjelennek. Az új áramlatok, eszmék (pl. a felvilágosodás) mindig megkésve jelentkeznék, de ha a feltételek létrejönnek, jóval gyorsabb a megvalósulás üteme, mint nyugaton. Az európai modell meghatározásánál más jellemzőket is számításba kell vennünk. A középkor önálló államai, a Mátyás-kori Magyarország, a Jagellók 95