LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Radics Kálmán: Levéltári Napok - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, 1992. május 5–8. • 1992. [LSZ 1992/3. 95-96. p.]

gató szerint intézménye erejét megfeszítve dolgozott, s menet közben is tanulva érte el a tőle telhető jó eredményt. Radics Kálmán fióklevéltár-igazgató a második kárpótlási törvény levéltári előkészületeiről számolt be. A konzultáció után a Rádió Debrecen munkatársa riportot készített a résztvevőkkel, amely másnap reggel el is hangzott a műsorukban. Május 8-án két programmal zárult a Levéltári Napok rendezvénysorozata. Az egyik helyszínen Vencsellei István, a Debreceni Városi Könyvtár Dokumentációs Stúdiójának vezetője ismertette intézménye történetét az 1969-es megalapítástól. Gyűjteményüket 100 000 fotó, 50 000 méter film és 3000 órás 1974 óta gyűjtött hanganyag alkotja. 1989-től szerződésük van a városi tv-vel, az ott leadott anyagot videoszalagra rögzítik. Céljuk Debrecen legfontosabb eseményeinek, jelentősebb személyiségeinek és történeti értékű emlékeinek megörökítése. A városi dokumentumok mellett hajdú-bihar megyei anyagot is őriznek. Hajdúböszörményben az 1956-os forradalom megyei és helyi eseményeit elemezték az előadók. Lázár Imre polgármester szerint 1956 történetét írni egyet jelent a fájdalmas emlékezéssel is. A tanú hitelesítője kell legyen az eseményeknek, nem pedig csak felmagasztalója. Az előadó elemezte hogy miért váltak a vidéki egyetemi városok a forradalom központjaivá, s szólt a forradalom leverését követő megtorlásokról is. További kutatások szükségesek még, példaként a parasztság viszonyulását, hozzáállását említette. Valuch Tibor tudományos kutató főként a megyei eseményeket vizsgálta és csak ezen belül Hajdúböszörmény szerepét. Szerinte 1956 értékelése nem történhet a vidék forradalmának ismerete nélkül. Általában a szerveződés ösztönös demokratizmusa figyelhető meg, mint például a bizottmányokba történő delegálásoknál. „Az utca a miénk" fontosságát felismerték, ebbe beletartozott a kultikus jellegű tárgyak, szobrok lerombolása is. Ebben a régióban debreceni mintára alakultak a forradalom szervei. Sajátosságként emelte ki az előadó az MDP által kezdeményezett forradalmi bizottmányi választásokat, majd a sorra újjászerveződő, tisztuló bizottmányokat. A megyében a politikai pártok szervezését általában felfüggesztették (kivétel ez alól Hajdúböszörmény). Érdekes hogy nő alig vett részt a forradalomban (97—98% férfi). Ezen a vidéken bizonyos zsidóellenes felhang is jelentkezett (Hajdúdorogon, Hajdúnánáson). Minden település „elemi köztársaságként" élt ezekben az időkben, jellemzete összefoglalóan a helyzetet Valuch Tibor. Varjasi Imre a hajdúböszörményi eseményeket ismertette. Itt október 26-án kezdődött a forradalom. Diákok, parasztok, kézművesek felvonulását szervezték, este 5—6 ezer ember jött össze a főtérre, majd a vasútállomáshoz, később a pártbizottságra, az Uránia mozihoz, s végül újra a főtérre a tanácsházához vonultak, közben verseket, rigmusokat skandáltak és lelkesítő beszédek hangzottak el. Másnap újra nagy tömeg gyűlt össze, kerületek alapján, foglalkozási ágak szerint delegálva megalakították a forradalmi bizottmányt és a nemzetőrséget. A hatalomváltás békésen megtörtént. A forradalmi bizottmány a rend megőrzésére és a lakosság ellátásának biztosítására irányította erejét. Élelmiszer-szállítmányokat indítottak el a budapestiek megsegítésére. A termelőszövetkezetekben sorra alakultak a munkástanácsok és itt az értelmiség is megalakította a munkástanácsot. November 4. után Hajdúböszörményben szintén ellehetetlenült a forradalmi bizottmány munkája, 1957 januárja után kezdték kritizálni az októberi eseményeket, februártól a rendőrség már gyűjtötte be az embereket. Az előadások után többen hozzászóltak a résztvevők közül, utalva arra is, hogy az internálások ügyében további kutatásokat kell folytatni. Radics Kálmán 96