LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Bencze Cs. Attila: A XIV. Komárom Megyei Levéltári Nap: Esztergom, 1988. december 13. • 1989. [LSZ 1989/3. 103-105. p.]

bevonuló Kmetty György „Nyílt rendelet"-ét említette: „A főkáptalani helynek hivatalos épülete, mellyben egyedül irodák, levéltárak és szorosan hivatalos lakások léteznek, minden katonai beszállásoktól ment." Tanulságos „parancs", mai szemmel nézve is . . . Az utóbbi időben országosan megélénkültek az egyháztörténeti kutatások. Gondoljunk csak a nagy sikerű Pázmány-konferenciára, vagy a többek között ott is megfogalmazott felvetésre, miszerint össze kellene már fogniuk az e témában dolgozó világi és egyházi szakembereknek. Nos, Szabó János levéltáros „világiként" látott munkához, s nagyon is elevenen élő közeli korszak kutatását tűzte maga elé célul: a Komárom Megyei Levéltár 1945 utáni egyháztörténeti forrásainak feltárását! Minthogy még munkája elejénél tart, előadásában nem összegzést adott, csupán arra vállalkozott, hogy megismertesse a jelenlevőkkel, miként látott munkához, milyen forrásokra támaszkodik, miért tartja fontosnak, időszerűnek a könnyűnek nem ígérkező témát, illetve annak egy sajátos nézetből, az alulnézetből történő megrajzolását? „Mert magasból szép, mint a templomének" — idézte válaszként Lucifert. Végezetül néhány szót arról: én miért tartottam fontosnak, hogy annyi kínálkozó nagy lehetőség közül egj7

olyan „apró" témának szenteljem időm egy részét, mint a kereskedelmi számla? Mert úgy éreztem: méltatlanul „kezeljük le" ezeket az iratokat! Főleg azokat, amelyek — a nyomdászat fellendülésének köszönhetően — e század elejétől kezdve dömpingszerűen kísérik egy-egy szerv iratanyagát. Ilyetén van-e értelme ezek megőrzésének, kutatásának, illetve milyen „pluszt" hordozhatnak, ami igazolhatná levéltári anyagrangjukat? Előadásomban kifejtettem: minden számlát megőrizni értelmetlen lenne, de egy gyűjteményt belőlük mindenképpen hasznosnak tartanék. Mert tartalmukat tekintve, a feltüntetett árutételek, illetve szolgáltatások, valamint ezek díjszabásai fontos információkat hordoznak, ugyanakkor a figyelmes elemző tájékozódhat életmódról, öltözködésről, mesterekről, műhelyeik, üzleteik pontos helyéről, sőt az éppen gyártásban levő termékekről. Ezek az adatokban, ábrákban, képekben és nem utolsósorban szövegi és képi „reklámokban" gazdag cégjelzésű számlák egyaránt érdekesek lehetnek a gazdaságtörténésznek, a nyomdakutatónak és a reklámtörténet búvárkodójának is. Talán sikerül elfogadtatni azt a számomra egyértelműen igaz megállapítást, amelyet Sándor István az 1803-ban megjelent Magyar Könyves-házban írt le: „Már pedig az Apróság is néha nevezetes. El nem hinné az ember miként oldatnak fel és világíttatnak meg sok idők múlva az efféle meg-tartott és hátra-tálalt Apróságokból a leg-nehezebb kérdések és kétkedések." A Komárom Megyei Levéltár munkatársai méltán remélik, XIV. Levéltári Napjuk legalább néhány kérdést megválaszolt, legalább néhány kétkedést ismét eloszlatott. Bencze Cs. Attila