LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Breinich Gábor: Fővárosi Levéltári Nap '88. • 1989. [LSZ 1989/2. 107-109. p.]

feltárásához adja meg a lehetőséget a kötet, amely — mint azt Benda Kálmán kiemelte — az egy ember által áttekinthetetlen forrásanyag felkutatását végezte el — 18 ország levéltárosainak közreműködésével. A Buda Expugnata két kötetének értékeit elemezve rámutatott, hogy a szerkesztők első ízben vállalkoztak egy magyarokat és nem magyarokat egyaránt érintő európai esemény teljes forrásanyagának bemutatására, amellyel az egyetemes történetírás számára is alapvető tájékoztatást tudunk adni. Evégett kívánatosnak tartotta a mű valamely világnyelven történő megjelentetését. Az 1988-ban megjelent Források Budapest Múltjából V/B 1954—1958 című kötetről Rainer M. János, az MTA Történettudományi Intézete munkatársa tartott ismertetést. Elmondotta, hogy a dokumentumgyűjtemény, a forrásokkal legrosszabbul ellátott időszakról próbál tudományos eszköztárral valós képet adni. Az úttörő jellegű munka létrehozásának nehézségei közül elsőként azt említette, hogy máig sincsen az ország vezetésének felsőbb szintjeiről forrásokból kialakuló kép. A középszintű vezetésre vonatkozó felsőbb szintű pártdokumentumok csak korlátozottan hozzáférhetők, s emellett a korszakban a lényeges döntések hátterében gyakran informális, dokumentumokban nem követhető vezetői utasítások, utasítási láncolatok is működtek. E nehézségek ellenére — véleménye szerint — a szerzők egyfajta igazgatástörténeti optikával a korszak „oldalnézeti" képét sikerrel rekonstruálták. Hangsúlyozta: a kiadvány fő érdeme, hogy működés közben, egy válságperiódus hullámzásai közepette ábrázolja a sztálini intézményrendszer egy jól körülhatárolható szegmensét. A bemutatott dokumentumokat, a gondosan és tárgyilagosan összeállított jegyzeteket ebből a szempontból a rendszerre vonatkozó esettanulmánnyal felérő munkának minősítette, aminek az adja meg az igazi jelentőségét, hogy — mint mondotta •— a nemzeti felkelés leverése után a régi struktúra restaurálódott, s a mégoly jelentős korrekciók ellenére alapjaiban évtizedekig ez maradt fenn. A levéltár két forráskiadványának ismertetését követően került sor Budapest Főváros Levéltára Közleményei 1988. évi kötetének bemutatására, amire Kresalek Gábor vállalkozott. Elmondotta, hogy a kötet szerkesztőinek kezét nem kötötte meg semmilyen aktuális eseményre való reflektálás igénye, s ennek nyomán tág időhatárok között mozgó, sokszínű, gazdag témakört felölelő kötet született meg. A kiadvány az évkönyv jellegnek megfelelően tanulmányokból, visszaemlékezésekből, levéltár-történeti és a levéltári munka jelenlegi kérdéseivel foglalkozó írásokból állt össze. A főváros levéltára „Fondos írások" sorozatának első darabjáról, a kiadvány egyik szerkesztője, Gajáry István tájékoztatta a jelenlévőket. Az Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből címen közreadott tanulmányok közül kettő az ipartörténet-írás műfajában arra a feladatra vállalkozott, hogy a vizsgált cégek történetét az eredeti közeg érzékeltetésével, a vállalkozások, szakmai kapcsolatok sokrétű elemzésével derítse fel. A harmadik tanulmányt — amely a budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez kívánt adalékokat nyújtani —, mint adatgazdag, tényanyagát jól felhasználható munkát tartotta figyelemreméltónak . A délelőtti program bezárója Űjlaki Péter, a BFL osztályvezetője ismertetője volt a levéltár-iratkezelők és irattárosok számára kiadott, továbbképzési célokat szolgáló jegyzetéről. Délután A prostitúció, mint társadalmi jelenség 1867—1914 között címen tudományos ülésszakkal folytatódott a rendezvény. Az ülésszak Vörös Károly, az MTA Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársa elnökletével és megnyitó szavaival kezdődött. Bevezetőjében a nagyvárossá fejlődés egyik kísérőjelenségeként jellemezte a szexuális igények eldologiasodott formájú, szer-108