LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Sipos Csaba: Levéltári Nap - Somogy Megyei Levéltár, 1988. november 18. • 1989. [LSZ 1989/1. 105-107. p.]

bomlás állapotába. Az előadó által ismertetett tiszti jelentések szerint a katonák harci szellemének megingását (egyre erősödtek a bolsevista eszmék a hadseregben) követte a fizikai leromlás is. (A hadsereg katonáinak átlagos testsúlya nem érte el az 50 kg-otl) Mindez azt is jelentette, hogy a monarchia újabb hadjárat indítására immár képtelenné vált. Farkas Márton előadásában részletesen kitért Burián István külügyminiszter sikertelen békenyilatkozataira, majd azokra az eseményekre, amelyek lehetővé tették Franchet d'Esperey-nek, a balkáni antant haderők főparancsnokának szabad mozgását dél felé. Mindezzel megvalósulni látszott a nagyantant-politika: erős francia vezetés Európa közepén. Az október 24-én megindult nagy olasz támadás után (200 zászlóalj) elképesztő állapotok uralkodtak a fronton. A monarchia hadseregéből egész ezredek bomlottak föl és özönlöttek vissza. (Egy nap múlva József főherceg már ezt a táviratot küldte a királynak: „Isten őrizzen meg bennünket a bolsevista áramlattól!") Az előadásban ezután színes körképet kaptunk a prágai, a délszláv, a galíciai, a bukovinai, majd a bécsi forradalomról. Mindazokról, amelyek megelőzték a magyar őszirózsás forradalmat. E forradalmak egyik legfontosabb sajátossága, hogy alig, vagy egyáltalán nem folyt vér. Farkas Márton megfogalmazása szerint „a fegyveres közkatona levált az állam testéről és a tömegek mellé állt". Mintegy megvalósulni látszott tehát Károlyi Mihály elképzelése, hogy véres forradalom helyett alkotmányos fordulat hozzon sorsdöntő változásokat. A polgári demokratikus forradalom győzött, de a súlyos belső és külső problémákon nem tudott úrrá lenni. így vált szükségessé 1919. március 21. — fejezte be nagy tetszést kiváltó előadását a Hadtörténeti Intézet főmunkatársa. Farkas Márton előadása után korreferátumok következtek. Először Horváth Gyula, az Agrártudományi Egyetem (Keszthely) Kaposvári Állattenyésztési Kar tanszékvezető docense kapott szót. Korreferátumának címe: ,,A magyar polgári demokratikus forradalom visszhangja." Horváth Gyula kutatásaiban elsősorban a korabeli francia és angol közvéleményről tájékozódott, s így szerzett tapasztalatairól számolt be. Sem Angliát, sem Franciaországot nem érdekelte különösebben a magyar függetlenségi mozgalom. (A Times 1918. nov. 11-i száma ezt írta: „Magyarországon új rendszer jött létre" — semmi többet!) Amin a lapok sokkal inkább „csemegéztek", az elsősorban Károlyi Mihály személye és a nemzetiségi kérdés volt. Szita László kandidátus, a Baranya Megyei Levéltár igazgatója „Az antant szerb megszállása alatti területek helyzete 1918—19 fordulóján" címmel tartotta meg korreferátumát. Az előadó számos adattal ismertette az antant annexiós stratégiáját, amelyek különösen 1919 márciusától váltak erőssé. (A magyar közigazgatás megszüntetése, példátlan iskolai rendeletek, tankönyvtörlés vagy javítás, a szerb tanfelügyelőség magyar tanítókat botoztatott meg! — hogy csak néhányat említsünk azok közül a súlyos problémák közül, amelyek a magyar lakosság tömeges ellenállását váltották ki.) A következő korreferátumot a megyei pártbizottság archívumvezetője, Szántó László tartotta, „A polgári forradalom vívmányai" címmel. Az előadó érzékletesen villantotta fel a vívmányok megőrzésének lehetőségét — egy ellenséges tenger által körülvéve. Kitért Lukács György híres mondására („Tisztában kell lennünk azzal, hogy miért követeljük a köztársaságot.") A kronologikusan kibontott eseményláncban a hallgatóság jól nyomon követhette, hogy Somogyban is milyen fontos szerepet játszottak a tömegmegmozdulások, különösen az 1919. márciusi népgyűlések és tüntetések az ellenforradalom ellen. Tóth Ilona, az Agrártudományi Egyetem (Keszthely) Kaposvári ÁHattenyész-106