LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kiss József Mihály: Levéltári nap az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. • 1988. [LSZ 1988/2. 95-96. p.]

Elsőként Szögi László, az ELTE Levéltárának igazgatója tartott előadást az egyetemi levéltárak személyi fOndjairól és újabban feltárt forrásairól. Elmondta, hogy napjainkban Magyarországon mintegy tíz egyetemi szaklevéltár, illetve szaklevéltár jellegű gyűjtemény anyaga kutatható, közülük három vidéken. Ezen intézmények alapvető forrássorozatait az egyetemek központi intézményeinek azon iratai képezik, amelyekben a tanárokról és a hallgatóságról készült nyilvántartások is megtalálhatók (pl.: Album rectorum, decanorum et professorum; Libri classificationum; anyakönyvek). Sok helyen külön nyilvántartások készültek a professzorok életrajzi adatairól. E forrásokból adatok nyerhetők a hallgatóság és a tanárok származási helyére, nemzetiségére, vallására, társadalmi hovatartozására is. Ezen forrássorozatok feldolgozása problémáját a számítógépes nyilvántartás oldaná meg. E levéltárakban egyre jelentősebbek lesznek a főleg tanszékekről előkerülő személyi gyűjtemények. Ma már szinte mindenütt található jelentős tudós- vagy professzori hagyaték is, az ELTE Levéltárában Pais Dezső, Fejér Lipót, Oroszlán Zoltán, a Műegyetemen Bánki Donát, Zipernowsky Károly, a SOTE-n Győry Tibor, Semmelweis Ignác, az Állatorvosi Egyetem Levéltárában Azary Ákos, Rátz István hagyatéka. A családtörténeti kutatásoknak e források is alapját képezhetik. Kállay István professzor, tanszékvezető egyetemi tanár előadásában a családtörténeti adattár munkálatairól szólt. Elmondta, hogy az utóbbi tíz évben számottevően emelkedett e téma iránt az érdeklődés. Több munkacsoportban mintegy nyolc éve folynak a munkálatok. A forrásfeltáró munkacsoport a családok tulajdonában levő, s általuk őrzött iratok feltárását végzi. Munkacsoportok alakultak a különböző társadalmi osztályok, rétegek genealógiájának kutatására, így pl. a honorácior-munkacsoport, valamint a munkás-paraszt genealógiával foglalkozók munkacsoportja. Jelentős munka folyik a bibliográfiai csoport keretén belül, meg kívánják jelentetni a történelem segédtudományainak bibliográfiáját. Tervezik az 1723. és 1784 közötti összes nemesi összeírás kiadását, Catalogus nobilium címmel. Már elkészült egy 2000 székely család adatait tartalmazó mű, s egy olyan is, amely a magyar—lengyel családi kapcsolatok történetét tárgyalja. Szintén kiadásra vár több családi monográfia (pl. Dessewffy, Meszlényi, Bilkei, Horogszegi Szilágyi család). Kállay professzor többek között bemutatta a családtörténeti kismonográfia első kötetét, mely a Csapó család történetét tárgyalja, továbbá Vajay Szabolcsnak a magyar johannitákról szóló — külföldön megjelent — munkáját is. Ezután Érszegi Géza, az Országos Levéltár főlevéltárosa emlékezett a 200 éve elhunyt kiváló tudósra, Cornides Daniéira, aki 1785-től haláláig az egyetemen diplomatikát adott elő. Rendkívüli felkészültségét művei mutatják, melyek jórészt halála után jelentek meg. Cornides volt az Anonymus-kérdés első igazán szakavatott kutatója. Elemzésében az előadó megállapította, hogy Cornides vizsgálati módszerei máig sem vesztettek érvényükből s annak eredményei ma is a kutatás szilárd alapját képezik. Az előadásokat nagyszámú felszólalás követte, amelyek a genealógiai szakirodalom kérdéseitől kezdve a mai magyar történetírás problémáin keresztül a saját kutatások eredményeinek ismertetéséig terjedtek. Végezetül a résztvevők a levéltár anyagát reprezentáló kiállítást tekintették meg. Kiss József Mihály 96