LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Somfai Balázs: VII. Dunántúli Településtörténeti Konferencia: Veszprém, 1987. október 19–21. • 1988. [LSZ 1988/2. 89-91. p.]

ország tervezési-gazdasági körzetbeosztása ihletett meg, a Veszprémi Akadémiai Bizottság esetében attól eltér, mivel északkeleten a Duna jobb partjáig terjed. A Történelmi Szakbizottság pedig még Zala megyét is érdekkörébe vonta a történeti hagyományok alapján. A gyakorlatban persze sem a megye-, sem az országhatárok nem jelentenek akadályt a tudományos kutatásban, sőt, a kapcsolatfelvételben sem. A dunántúli településtörténeti konferenciák kezdetüktől az egész pannon térséget tárgyalják (nevében is tulajdonképpen PAB—VEAB-konferencia a rendezvény), alkalmanként a szomszédos szlavón, burgenlandi vagy éppen csallóközi területre is kitekintéssel. Az 1986—1990-es akadémiai időszakra felkért munkabizottsági tagok sorában — 9 levéltáros, 8 muzeológus, 3 tanár és még más szakmák egy-egy képviselője — történeti vármegyénként legalább egy-két személyt találunk. Felkérésük azzal a szándékkal történt, hogy biztosítsák e természeténél fogva területi munkabizottságban a megfelelő területi részvételt. Ötéves munkatervében két konferencia lebonyolítását tervezte a Munkabizottság, egyet a Dunántúl falvainak és szórványtelepüléseinek, egy következőt pedig városias jellegű elemeinek településtörténetéről. így került sorra 1987 októberében a „Falvak, várak és puszták a Dunántúlon (XI—XIX. század)" alcímű konferencia. A tanácskozás 7 szekcióban folyt. A szervezők a bejelentett fellépések tárgya és kora alapján jelölték meg a szakcsoportok címét: Várak, Falu és puszta, Uradalom, Településhálózat (két szekcióban), Művelődés- és hivataltörténet, valamint Módszertani kérdések. Az előadók, hozzászólók tömegéből aligha lehet neveket kiragadni a szubjektivitás veszélye nélkül. Említsük meg mégis Féld Istvánt, aki az országrész X—XVII. századi várépítészetéről tartott bevezető előadást, Kubinyi Andrást, aki a középkori főúri rezidencia kritériumairól értekezett, T. Mérey Klárát, aki a falu és a puszta XIX. századi kapcsolatát elemezte. Bemutatták legújabb kutatási eredményeiket a régészek, mint Magyar Kálmán és Vándor László. Fontos megállapításokat tett a foglalkozásnévi helységnevek körében Solymosi László, a tatárjárás előtti vásárhelyek településhálózati kérdéseiben Püspöki Nagy Péter. A történészek és a néprajzosok összefogását sürgette a forrásfeltárásban Filep Antal, Somfai András pedig az úthálózat-történeti kutatások fontosságát hangsúlyozta, saját közlekedéstervező mérnöki gyakorlatával igazolva, hogy a településtörténet egyáltalán nem öncélú tudomány. A korábbi konferenciák tapasztalatai alapján a módszertani kérdések megvitatásának indokolt volt külön csoportot szervezni. Szirányi Péter értekezése a Mosón megyei parasztbirtokot tárgyaló szakirodalmi említésekről, de mások előadásai is bizonyították, van tere a módszertani tárgyú eszmecserének. Külön említést érdemel a művelődéstörténeti szekció, amely — hagyományosan — egész sor művelődés-, illetve hivataltörténeti feltárással, feldolgozással járult hozzá az országrész történeti képének pontosításához. A fellépések színvonala az előző konferenciához képest egységesebbnek tűnt. örvendetes az új arcok feltűnése, biztató, hogy növekszik a tehetséges fiatalok száma. Megélénkült a vitaszellem, részben talán a kiegyensúlyozottabb munkarend következtében. A fővárosi és a Dunántúlon kívüli résztvevők mellett néhány külföldi kutató is megjelent már, ez azt jelzi, hogy a dunántúli településtörténeti konferenciák sorozata nagyobb körben is figyelemre érdemes, ami a továbbiakban még többre kötelez. Aligha van konferencia kisebb tartalmi vagy formai céltévesztések nélkül; ha valamely megjegyzés egyáltalában illetheti a fellépőket, mégsem inkább az amatőrökkel kapcsolatos, hanem talán az olyan fellépésekkel, amelyek — úgy tűnt — nem elegendő indokkal vagy nem elég meggyőző erővel fejtettek ki itt is másutt már közölt 90