LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Pandula Attila: 200 éves a Fejér Megyei Levéltár: tudományos ülés Székesfehérváron. • 1987. [LSZ 1987/3. 97-98. p.]

zetőiről, a különféle anyagtípusokról, azok forrásértékéről. Előadása végén meleg szavakkal mondott köszönetet a helyi egyházi és állami levéltárak közötti hagyományosan jó viszonyért a Fejér Megyei Levéltár vezetésének. Ezt az elnök külön megköszönte. Somkuti Éva főlevél táros a levéltárak elhelyezését mutatta be. („Levéltárak és épületeik Fejér megyében"). Szólt a megye területén létezett legjelentősebb családi levéltárak őrzési helyeiről. Megismertük a megyei és a városi levéltár épületeit. Több fontos levéltártörténeti adat színesítette az előadást. Surányi István iskolaigazgató a helyi oktatásügy múltjáról adott összegezést. („Iskolatörténeti kutatások a Fejér Megyei Levéltárban"). Köszönetet mondott azért a széles körű támogatásért, amit a Fejér Megyei Levéltár vezetői, munkatársai adnak az egyes kutatóknak, a honismereti mozgalom aktivistáinak. Az előadó bemutatta az egyes iskolatípusokat, fejlődésüket az idők folyamán. Betekintést kaphattunk abba is, hogyan hasznosították a legmodernebb elképzeléseket a megye iskolahálózatában az egyes időszakokban. Végül összegezte a legfontosabb tennivalókat a témakör kutatása terén. Nagy Károly, a Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának vezetőhelyettese speciális szempontból vizsgálta a levéltár szerepét, munkáját („A levéltár és a levéltárfenntartó"). Értékelésében kiemelten szólt az eredményekről, de említette az anyagi, a tárolási stb. gondokat is. A későbbiekben célszerű lenne a szocialista korszak történetének levéltári forrásait egy külön intézményben elhelyezni — mondotta. A tudományos konferenciát levezető elnök, Töttő János, a Fejér Megyei Tanács vb-titkára összegezte az elhangzottakat, s értékelte az utóbbi évtizedek dinamikus fejlődését. Pandula Attila Az Erdészeti és Faipari Egyetem Szaklevéltára \ A magyarországi műszaki felsőoktatási képzés első intézetének, az egykori selmeci akadémiának megmaradt dokumentumai fontos forrásai művelődéstörténetünknek. Még mindig nem köztudott, hogy a világhírű selmeci akadémia utódintézményei, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem könyvtárainak gondozásában páratlan értékű szakgyűjtemények vannak. Már a Selmecbányái időszakban is felmerült egy történelmi gyűjtemény létrehozásának gondolata, erre azonban a viharos történelmi időkben nem kerülhetett sor. Gondosan megőrizték azonban az intézmény múltjával kapcsolatos tárgyi és szellemi termékeket. A gondosan gyűjtött anyag sajnos a háborús események, a felszabadulást követő sűrű átszervezések miatt gyakorlatilag szétzilálódott, s csak további nagy erőfeszítések árán, gyűjtő, feldolgozó munkával jöhetett létre egyrészt a szakmatörténeti gyűjtemény, másrészt a levéltár. 98