LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Bősze Sándor: Levéltári Nap - Somogy Megyei Levéltár, 1986. november 12. • 1987. [LSZ 1987/1. 97-98. p.]

SOMOGY MEGYEI LEVÉLTAR 1986. november 12. A Kaposvár török hódoltság alóli felszabadítása 300. évfordulójának jegyében megrendezett 10. Levéltári Nap jelentős számú hallgatóságát Kanyar József levéltárigazgató köszöntötte. Az emilékülésit a Somogy Megyei Tanács elnöke dr. Gyenesei István nyitotta meg. A megnyitó után Nagy László hadtörténész „A visszafoglaló háború értékelésének változásai a magyar történetírásban és hadtönténetírásban" címmel tartott előadást. Referátumában részletesen és árnyaltan elemezte a XVII. század utolsó másfél évtizedének és a XVIII. század első évtizedének eseménysoráról lalkotott vélemények történeti változásait a kortársaktól kezdve a XVIII. századi, a reformkori, a dualizmus kori és a Horthy-korszakbéli koncepció kom keresztül az 1948—1949 után e téren is kialakult erősen vulgarizált történelemszemléletig. Majd az 1960—70-es években letisztuló álláspontok jelzésével fejezte be összefoglalóját Nagy László. Szakály Ferenc „A magyarországi török uralom mérlege a Dunántúlon" című előadását öt, a XVII. századi viszonyok által meghatározott, témakör bemutatására fűzte fel. A demográfiai viszonyokat érintve kiemelte, hogy a magyarság a másfél évszázad alatt elveszítette a teljes természetes szaporulást. A városhálózat leépülésével sínylette meg az ország településszerkezete a 15 éves háború pusztításait. A gazdasági szféra legnagyobb veszteségeként a mezővárosi fejlődésben rejlő erőtartalékok elpusztítását említette. Az 'előadó beszélt a XX. századig is kiható letnikai eltolódásokról és a magyar—török (kulturális kölcsönhatások periferikus mivoltáról is. A végső konklúziót tekintve a két történész azonos eredményre jutott: Magyarország a török hódoltság 150 évéért kegyetlenül megszenvedett. Az ország főérdeke a török alóli felszabadulás volt, mert ez jelentette a magyar továbbhaladás elsőrendű feltételét. Éppen ezért tisztelettel keld gondolnunk a felszabadító hadsereg katonáira, bátorságukra, tudásúkra és haláluk, még akkor is, ha esetenként őket úgy kényszerítették ide. Magyarországnak ugyanis Zrínyi Miklós teóriájával ellentétben nem volt semmilyen reális lehetősége önmaga felszabadítására. Az előadásokat követően két korreferátum hangzott el. Először Miklós Endre szakfelügyelő ecsetelte a történelemtanítás és a történettudomány új eredményei között meglevő fáziseltolódásokat. Tóth Péter levéltáros pedig az „Iskola ós levéltár" c. sorozatban majdan megjelenő, a megye hódoltság kori történetével foglalkozó kiadványt ismertette. A két hozzászólás után a két történészvendég válaszolt a beérkezett írásbeli kérdésekre, amelyek a visszafoglaló háborúk idejének nemzetiségi viszonyaira, az évfordulóval kapcsolatos ünnepségekre, valamint a történetírás és a történelemtanítás esetenkénti szembeállására vonatkoztak. A polémikus hangvételű válaszokat a Somogy megye múltjából c. levéltári évkönyv 17. kötetének bemutatása követte. A délelőtt utolsó programjaként — a hagyományoknak megfelelően — pénz- és könyvjutalmakat adtak át az iskolák és a levéltár kapcsolatát erősítő, illetve a honismereti mozgalomban jelentős eredményeket elérő pedagógusoknak és levéltárosoknak. Az idén 23-an vehették át a jutalmukat a Somogy Megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya, a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet, 97