LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: Beszámoló A Dunántúl Településtörténete III. Konferenciáról: Székesfehérvár, 1978. • 1978. [LSZ 1978/3. 791-802. p.]

Számszerű adatokat is említett. 1860-ban 248 iskolában 263 tanító működött. Az iskolák többségében osztatlan rendszerű tanítás folyt. 71 községben egyáltalán nem volt iskola. 1868-ra az iskolák száma 331-re emelkedett. Reöthy Ferenc: A kőröshegyi népiskolák az abszolutizmus idején c. felszólalása egyetlen település (a Somogy megyei Kőröshegy) iskolázásán keresztül villantotta fel a község múltját. Láttuk, hogy a község s annak művelődéstörténeti gyökérzete a hódoltságkori állapotokig nyúlik vissza. ,A község leégett iskolája egyúttal a lakosság feje felett elszáguldó történelmi viharokat példázta." Láttuk, hogy az iskolába járás arányainál, a gyengébb eredményt elért tanulóknál determináns a társadalmi helyzet. Iskolai anyakönyvekből tudja az előadó, hogy cseléd, béres, csordás foglalkozású a szülők többsége. Az iskolából való távolmaradás okául az anyakönyvekben az ilyesfajta megjegyzések gyakoriak: ,J>Iincsen csizmája". Az előadás felvillantotta annak az értékes kulturális szolgálatot végző lelkésznek, Gaál Györgynek a tevékenységét is, aki a szabadságharc bukása után 6 esztendőt Kufsteinben raboskodott. Surányi István: Székesfehérvár népoktatási viszonyai 1848—1868 között c. előadása elöljáróban felvázolta a művelődés mögötti szférákat, majd történeti összefoglalót adott az elemi iskolai oktatás útjáról, az első Ratio-tól kezdődően a modern eötvösi koncepciókig. Az előadás a korreferátumok sorában különös színfoltként mutatott be egy szabad királyi várost, amelynek közoktatásügyéről keresztmetszetet adott. Láttuk, hogy az abszolutizmus idején jelentős erőfeszítések történtek a város főelemijében a közoktatás szintjének emelésére, ahol 1869-ben a 22 683 főt kitevő városi lakosságnak 35,92%-ra még nem tudott írni és olvasni. Gecsényi Lajos: Győr város közművelődése 1849—1867 között címet viselő és krónikás rövidségű előadásából kicsendült, hogy az abszolutizmus idején a nemzeti küzdelem, (illetve az erre való igény) a kulturális fórumokban tovább folyt. Köztudott, hogy a rendszer milyen élénken reagált a 48—49-es időkre emlékeztető írásokra, szokásokra stb. Szabályrendeletek tiltották a politikai tárgyú összejöveteleket, megmozdulásokat. Mégis a könyvtárakban, az olvasóegyletekben megtalálták a nemzet legjobbjai azt a lehetőséget, ahol a szabadságeszmét, s a nemzeti ügyet ébren tudták tartam. Országos visszhangot kiváltó megmozdulást eredményezett Győrben Vörösmarty, Széchenyi halála és Xantus János több kezdeményezése is. A nernzetiségtörténeti szekcióban a bevezető előadást Szita László: A Délkelet-Dunántúl nemzetiségi szerkezete a XIX. század derekán, a nemzetiségek politikai állásfoglalása e régióban a forradalom mellett címmel tartotta. Előadása első részében a délkeleti megyék nemzetiségi struktúráját vizsgálta, illetve a korábbi évtizedekben a nemzetiségi lakosság körében végbement változásokra mutatott rá. Megtudtuk az előadás későbbi részeiből, hogy Baranya lakosságának szinte fele, Pécs lakosságának pedig mintegy kétharmada volt nemzetiségi 1848-ban. Az önkényuralom idején a nemzetiségi csoportok körében eltolódás következett be. A németség nyert tért a szerb elem rovására. A németek főleg a falvakban, mezőgazdasági területeken erősödtek. Ez a helyzet Tolnában is. Somogy megye lakossága 90%-ban magyar. Itt a nemzetiségi kérdés erőteljesen nem jelentkezett. A délszláv asszimiláció jelentősen előrehaladt 1848-ig. A szerbek, horvátok, sokácok nem csatlakoztak a Dráván túli nép ellenforradalmi és igazságtalan háborújához. 798