LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: Beszámoló A Dunántúl Településtörténete III. Konferenciáról: Székesfehérvár, 1978. • 1978. [LSZ 1978/3. 791-802. p.]

levont következtetésekre alapozta. Felhasználta még a népösszeírásokat, valamint az 1869. évi népszámlálás eredményeit is. Megállapította, hogy a városbavándorlás nagysága feltűnő jelenség, különösen a férfi lakosság körében. Ezek nagyobb százaléka iparos volt, akik munkát, megélhetési lehetőséget keresve jutottak el a vármegye székhelyére. Szili Ferenc: Kaposvár jogi státusa c. hozzászólása elején a mezővárosi fejlődés általános vonásait ecseteli. Leszögezte, hogy a mezővárosokban a gazdasági élet kibontakoztatásának általában jobb feltételei voltak, mint a szabad királyi városokban. Ennek eredményeként a XIX. század közepén sok mezővárosunkban koncentrált kisipar jött létre és nagy tömegű lakosság élt. Kaposváron 1861-ben a lakosság az úrbéri egyezség kapcsán kedvező lehetőségeket kapott, melyek a tőkés kibontakozásnak jó lehetőséget biztosítottak. A művelődéstörténeti szekciót Kanyar József vezette, aki Az abszolutizmus iskolapolitikája a Dunántúlon, különös tekintettel Somogy megyére címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a magyarságra erőszakolt önkényuralmi rendszerben a polgári társadalom fejlesztésére irányuló tendenciákat észre kell venni. Ilyen volt Thun Leó oktatásügyi reformtervezete is, amely a hazai iskolaügy alakulására nem volt kedvezőtlen hatással. Szemléletében természetesen nemzetellenes volt, de kereteket adott ahhoz, hogy a népoktatás kibontakozhasson. Elrendelte a 6—12 éves gyerekek tankötelezettségét és az ismétlő iskolák felállítását. A középiskolák közül többet visszafejlesztett, de némelyeket 8 osztályossá tett. Külön ügyelt a tanügyi hatóság arra, hogy ezek az intézmények ismételten a nemzeti ügy „szálláscsinálóivá" ne váljanak. A tanítási nyelv a középiskolákban — Kőszeg kivételével — a magyar maradhatott, bár Tolnában, Baranyában a magyar mellett a német tanítási nyelvet engedélyezte. A tantárgyak a korabeli művelődési szintnek megfeleltek, bár a világnézetet befolyásoló tárgyak, főleg a történelem birodalomcentrikusak voltak. 1859-től a Thun-féle reformok fellazultak és a változásokban már ki lehetett tapintani Eötvös József népnevelési eszméit. Rajczi Péter: Pécs város középiskolái 1849—1868 között címet viselő előadása a gimnázium életén keresztül, az első érettségi vizsgálat bemutatásával jól szemlélteti az Entwurf hatását a pécsi katolikus gimnáziumban. Az előadó gyakorló tanár lévén, sokat törődött az új tantervi utasítás órarendi követelményrendszerének vizsgálatával, s jelentősen időzött a tankönyvek szerepénél. Bemutatta az első reáliskolát, a püspöki preparandia életét, melyekből megtudhattuk, hogyan érvényesült a Thun-féle koncepció Dél-Dunántúl legjelentősebb városában. Degré Alajos: Zala megye középiskolái 1848—1867 között című előadásában hangoztatta, hogy 1848-ban 3 keszthelyi premontrei tanár került a forradalom élére, akik ezért várfogságot szenvedtek. A kanizsai piaristáknál 1848-ban valóságos rendi forradalmi mozgalom játszódott le, melynek eredményeképpen az új rendfőnököt letartóztatták, s a rend tagjainak egyharmadát elvesztette. Sem a keszthelyiek, sem a kanizsaiak nem voltak képesek Thun Entwurfja szerint működni, sőt a kanizsai gimnáziumot be is zárták. Kanizsa város 1850 őszén nagy anyagi áldozatokkal elérte, hogy a 4 osztályos algimnáziumot engedélyezzék. 1865-ben újabb áldozatokat vállalt, hogy az iskolát 8 osztályosra fejlesszék, így 1867 őszén beindult az ötödik és hatodik osztály. Keszthely azonban ekkor még nem tudott megbirkózni a nehézségekkel és csak 1891-ben fejlesztette iskoláját 8 osztályossá. 796