LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: Beszámoló A Dunántúl Településtörténete III. Konferenciáról: Székesfehérvár, 1978. • 1978. [LSZ 1978/3. 791-802. p.]

birtokos osztálynak kevés lehetősége maradt a közéleti szereplésre. A gazdasági erőgyűjtés korlátozottan ugyan lehetséges volt, különösen ha a birtokosok az önkényuralom által az őket sújtó intézkedéseknek eleget tettek. Az adók, egyéb terhek, a feudális maradványok, szokások azonban gátolták a fejlődést. Erősen hatott a „múlt rozsdás felfogása" a jobbágyfelszabadítást követő években, a nagybirtok alig kapott helyben bérmunkást, mert a parasztság is nehezen találta bele magát az új helyzetbe. Nehezen értette, hogy terhei miért nagyobbak, mint 1848 előtt voltak. A fejlődés lassú, mégis megindult. Terjed a belterjes gazdálkodás. Az ötvenes években azonban még a művelés elmaradott volta jelzi a szántóföldi gazdálkodást, a rétek, legelők kezelését. Ebből következik az, hogy az állattartás is elég silány szinten állt. A szakirodalom a mesterséges takarmány termesztésben, az állatok istállózó tartásában látta az állattenyésztés fejlesztésének egyik útját, majd a rendszeres trágyázás fontosságára hívja fel a figyelmet. Az előadó végül idézi a forrásokat, melyek a két- és háromnyomásos gazdálkodás felhagyását és a váltógazdaság bevezetését szorgalmazzák. Az első felszólaló Simonffy Emil volt, aki A parasztbirtokok vizsgálatának módszertani kérdései Zala megyében a jobbágyfelszabadulást követő évtizedekben című írásában azokra a főbb levéltári és egyéb forrásokra hívta fel a figyelmet, melyekből a témát megbízhatóan fel lehetett tárni. Rámutatott a vizsgálati módszerekre is, melyek segítségével a parasztság tényleges birtokállományát megközelítőleg lehetséges volt megállapítania. T. Mérey Klára: Az úrbéri birtokrendezések hatása a somogyi települések alakulására az önkényuralom idején c. előadásában a nagybirtok előnyomulására, a megerősödésére mutat rá. Azt látjuk, hogy a középbirtok egyre gyengült a vármegyében, a földtehermentesítés pedig nagy hátrányt jelentett a parasztságnak. A birtoklásban beállott mennyiségi és minőségi változások hatással voltak a településekre, azokban szerkezeti változásokat eredményeztek. Naszádos István: A sárvári uradalom gazdasági helyzete 1848—1867 között című előadása elején a birtok tulajdonosairól adott áttekintést. A tárgyalt időben az uradalom már a modenai hercegé volt. A XIX. sz. közepén több jel utal a modern gazdálkodásra. A gazdaság fejlesztésére a földesúr nagyobb összeget áldozott, melyet olaszországi vagyona tett lehetővé. A sárvári uradalom ezidőben elindult a tőkés fejlődés útján, megelőzve nemcsak az összes dunántúli, hanem a közvetlen környékén elterülő gazdaságokat is. Gyuszi László: Gazdasági és társadalmi változások Oroszlányban az 1848-as forradalom utáni években címet viselő ökonomikus felszólalásában a sajátos arculatú Oroszlány életének fontos összetevői tárultak fel. Láttuk, miként küzdött jórészt eredménytelenül a jobbágyság a földesúrral; megtudtuk, hogy a lakosság a szorosan vett mezőgazdaságon túl más megélhetési forrásokat is talált, bár azt is jelezte az előadás, hogy a földművelés a lakosság fontos létalapját képezte. Beszélt az erdők hasznosításáról, a malmokról, s a zsellérek kereseti forrásait is ecsetelte. Bencze Géza: Somogy megye rendszeres földabrosza -egy megyetérkép 1850-ből c. hozzászólása egy eredménytelen törekvésről számol be. Az egyedülálló méretű és mondanivalójú térkép ugyanis nem készült el, de az 1860 táján keletkezett térképen felhasználhatták a hasznos adatgyűjtést. Ez azonban a húsz évvel korábban tervezettnek csak a töredékeit tartalmazta. 792