LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Tudományos feltárás, forráskiadványok - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014) 183-261.
Mérleg vonatkozott, és a kihirdetésre olykor több évvel is az adománylevél kiadása után került sor.185 A kihirdetett oklevélre a vármegyei hites jegyző rávezette a kihirdetés tényét, aminek természetesen, akár magának a kihirdetésnek, szabott díja volt. A kihirdetési záradékot az esetek többségében a felhajtott plica jobb szélén helyezték el - ahol esetenként még külön díszes keretet is kialakítottak neki186 -, több záradék esetén a bal szélére vagy a közepére, ritkán az első clausula alá vezették fel. Viszonylag gyakran fordul elő a záradék az oklevél hátlapján (verso), de ez inkább az erdélyi címereslevelekre jellemző. Előfordulhat még a záradék akár a plicán belül, a szöveg alatt, jobb- vagy baloldalt is.187 A legtöbbször egy többsoros bekezdés alakjában jelenik meg, de például a horvát-szlavón országgyűlésen való kihirdetéseket általában egy hosszú sorban szokták rávezetni az oklevélre. A kihirdetésről egyébként a záradék ellenpárjaként a vármegye pecsétes bizonyságlevelet is adott az adományosoknak - ilyen több is található pl. az R 64 2. tételében. Az R 64 1. tételében lévő 1059 eredeti adománylevélből 838-at (79%) hirdettek ki legalább egyszer, és ezeken összesen 1030 darab kihirdetési záradék található. A legtöbb helyen való kihirdetés rekordját a Hegedűs család 1753-ban kelt címereslevele tartja, amelyet 1753 és 1826 között hat alkalommal hirdettek ki, Sopron, Somogy, Baranya, Vas, Pozsony és Zala vármegyékben.188 Érdekességet jelent, ha az oklevelet ugyanabban a megyében hirdették ki többször, amire több példát189 is találhatunk az R 64 1. tételében, ám az ugyanott háromszor történt kihirdetésre csak egy adatunk van: Jakos Péter 1625-ben kelt armálisát 1626 és 1721 között háromszor hirdették ki Győr vármegyében.190 Az 1630, tehát a publicatio kötelezővé tétele előtt keletkezett 356 darab eredeti adománylevélből 257-et (72%) hirdettek ki, a 704 darab ez utáni közül pedig 581- et (82%), ami azt mutatja, hogy e gyakorlat a törvénybe iktatást megelőzően is szinte ugyanannyira elterjedt volt, mint utána, tehát a becikkelyezés nem növelte meg radikálisan a kihirdetések arányát. A 123 darab 1630 utáni, kihirdetési záradék nélküli (kihirdetetlen?) címereslevélből 99 darab magyar királyi és 22 darab erdélyi fejedelmi, amelyeknek így kérdéses az érvényessége, azonban ennek megállapítása további kutatásokat venne igénybe. Az R 64 1. tételében található legkorábbi kihirdetett oklevél Saluczei Simonnak I. Ferdinándtól 1542-ben kapott címeres nemeslevele, amelyet 1569-ben hirdettek ki Pozsony vármegyében.191 Néhány északkeleti magyar vármegye esetében, összesen 57 alkalommal máshol elő nem forduló, és talán közigazgatás-történeti érdekességgel bíró jelenségre figyeltünk fel. Ezen címeresleveleknél a kihirdetési záradékot az adott megye főbb Tripartitum II. rész, 12. cím, 2. § 185 A kihirdetési kötelezettség kialakulásáról és mibenlétéről bővebben ld. Illés, 1939. 186 Pl. MNL OL R 64 -1. tétel - No. 199., 209. 187 Pl. MNL OL R 64 -1. tétel - No. 533., 632. 188 MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 761. 189 Pl. MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 261., 875. 190 MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 253. 191 MNL OL R 64 -1. tétel - No. 6. 252
