LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Tudományos feltárás, forráskiadványok - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014) 183-261.

Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása

nyíre a címerfestmény mellé az engedélyezési formulát73 is, melynek dátuma rendszerint megegyezett a később kiállított adománylevélével. Egy rendhagyó eset van az R 64 1. tételében: 1606-ban Ludvaics alias Horváth Mihály Rudolf királyhoz címzett folyamodványán az engedélyezési záradék Mátyás főherceg, a későbbi II. Mátyás király nevében kelt, ami arra utalhat, hogy Rudolf már az 1608. évi trónfosztás előtt két évvel sem igen tartotta kézben országai ügyeit.

V.b. Expeditio - a kiállítás

Ezután már csak az armális elkészítése volt hátra. A címereslevelek - népszerű elnevezésük, a „kutyabőr" ellenére - kecske-, birka- vagy borjúbőrből készített pergamenre íródtak, mint minden örökérvényű privilégium a középkor óta. Az idők folyamán - Erdély kivételével, ahol a Habsburg-uralom kezdetéig, 1690-ig, kivétel nélkül a középkori eredetű lap formátum volt használatban - a címereslevelek kétféle, hajtogatott lap és fűzött, préselt bőrbe vagy vörös bársonyba kötött könyv formában készültek, mint minden egyéb adománylevél is. A kezdetektől fogva egészen a 18. század közepéig egyeduralkodónak tekinthető a hagyományos lap formátum, amellett, hogy az R 64 1. tételében lévő legkorábbi könyv alakú címereslevél 1598-ból való.74 A 18. század elejétől azonban rohamosan csökken a lap formájú oklevelek aránya a század végére azokat teljesen kiszorító könyv alakúakkal szemben, és az R 64 1. tételében az utolsó, a szokásos formában75 kiállított lap alakú címereslevél 1765-ben kelt.76 A számok nyelvén szólva (az adatok az R 64 1. tételének anyagára értendők): a 16. századból még csak egyetlenegy könyv alakú címereslevelünk van, a 17. században ezek még mindig csak 4%-ot tesznek ki, a 18. század első felében már 20%-ot, a század végére már megfordul az arány és 85%-ot tesz ki, és a 19-20. századból már mindössze három lap alakú adománylevelünk van, melyek közül egy sem címeres.

Az előkészített, sokszor megvonalazott pergamenlap(ok)ra az írnok - az intitulatio kezdősorait és az adományosok neveit sokszor arany vagy zöld (oxidálódott réz?) színű tintával kiemelve - felírta az adománylevél szövegét. Az adománylevelek nyelve a magyarországi írásbeliség kezdetétől fogva egészen 1840-ig kizárólag a latin volt, és csak az 1860-as években szorította ki azt végleg a magyar. Az első - a Királyi Könyvekben szereplő - ismert magyar nyelvű címereslevelet Janics István kapta 1845. január 30-án,77 és az R 64 1. tételében

73 Ez a legtöbb esetben így nézett ki: „concessit Sua sacratissima caesarea regiaque Maiestas" (Ő legszentebb császári és királyi Felsége engedélyezte).

74 MNL OL R 64 -1. tétel - No. 87.

73 Van egy lap formájú címereslevél 1790-ből is, de ezen nem volt kihagyva a címerfestmény helye, azt úgy festették a szöveg mellé utólag, és a címer leírása után hiányzik az oklevél élén történt megfestésre utaló formula, így ez az oklevél nem tekinthető szabályosnak vagy tipikusnak - MNL OL R 64 -1. tétel - No. 787

76 MNL OL R 64 -1. tétel - No. 778.

77 Az adománylevél szövege csak a Királyi Könyvekben található meg: MNL OL A 57 - 67. kötet - p. 548-550. Közli Áldásy, VIII. No. 382. Ugyanezen kötet előszavában hibásan a Janics János név és az 1840. január 30. dátum áll. Az eredeti példány holléte nem ismert.

227