LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Kiállítások - Dóka Klára: A Dunánál...: az Országos Vízügyi Levéltár kiállítása a Váci Fióklevéltárban. • 1980. [LSZ 1980/1–2. 279-282. p.]

Dóka Klára A DUNÁNÁL... Az Országos Vízügyi Levéltár kiállítása a Váci Fióklevéltárban A Duna Európa második legnagyobb folyója. Teljes hossza 2860 km, vízgyűjtő területe 817 000 km

2

. A badeni Fekete-erdőben, 1125 m magasságban ered. A bajor és osztrák területen áthaladó, nagyesésű folyó Dévénynél tör be a Kárpát-medencébe, majd a Vaskapunál, 100 km-es zuhatagos szakaszon át hagyja el a Déli-Kárpátok vonulatát. A folyó fontos szerepet játszott a környező települések felszíni formáinak kialakításában, és meghatározta a partjaira telepedett népek életét is. Korábban tavaszi és nyári árvizek alkalmával sok gondot okozott, de a víz erejét az itt élő lakosság a múltban és a jelenben egyaránt igyekezett szogálatába állítani. Kiállításunk — a Váci Fióklevéltárban — a Kárpátmedencén végighaladó Duna szabályozásáról ad képet, arról a hatalmas munkáról, amit a területen élő, több nemzetiségű lakosság a természet átalakítása érdekében hajtott végre. A bemutató a Pest Megyei Levéltár és az Országos Vízügyi Levéltár között fennálló együttműködési szerződés értelmében készült, első alkalommal a váci épület átadásakor. Az 1979. november 19-én megnyitott kiállítás címe: „Dévénytől a Vaskapuig a Duna mentén". A bemutatott anyag elsősorban szabályozási terveket, térképeket, kb. 160 dokumentumot foglal magában. A levéltári iratokat a Magyar Vízügyi Múzeum metszetei és az MTI-nél készült színes légifelvételek egészítik ki. A bemutatott dokumentumok elhelyezése topográfiai sorrendben történt. A folyó kritikus szakaszain a szabályozás évtizedeket vett igénybe, és a befektetett munka nem mindig hozta meg a várt eredményt. A sok ágra szakadt folyó kisebb-nagyobb szigeteket vett körül, amelyek az elöntés veszélye miatt a településre nem voltak mindig alkalmasak. A folyópartok mellé telepedett, csekély számú lakosság az ártéri haszonvételekből halászatból, vadászatból, nádvágásból élt. Az állattartás, kertgazdálkodás a magasabb területeken csak kiegészítő szerepet kapott. A lakosság növekedésével azonban a szükségleteket így nem lehetett kielégíteni. A szántóföldek területét megnövelték, így azok a mélyebb völgyekbe, a veszélyeztetett ártérbe kerültek. A mezőgazgaság fejlődésével egyre nagyobb volt az igény a vízi szállításokra, és a Duna a 18. század elejétől fontos víziúttá vált. A hajózást azonban a meder elhanyagolt állapota, a vontatást a járhatatlan partok akadályozták. Kisebb vízrendezési munkák már a 18. század végén megindultak. Elzártak néhány mellékágat, a községeket primitív körgátakkal vették körül. A tervszerű munka csak a 19. században kezdődött meg. Ennek alapvető feltétele volt, hogy a folyóról megbízható térkép készüljön, és a vízrajzi adatok rendelkezésre álljanak. A rendszeres Duna-map-279