LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Kiállítások - Oltvai Ferenc: Kiállítás Kistelken. • 1975. [LSZ 1975/1. 267-269. p.]
front helyi bizottsága, az MSZMP nagyközsági bizottsága hatékony irányításával, a gimnázium és az iskolák pedagógusainak közreműködésével szép eredményt ért el a község jelentősége, jövője és múltja tudatosításában. Mindebben jelentős részt vállalnak a Kisteleki Napok rendezvényei. A Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottsága Honismereti Bizottsága magában foglalva a megyei közművelődési intézményeket, eszközeikkel támogatást nyújtanak a nagyközségi tanácsnak, a helyi társadalmi szerveknek. így került sor arra, hogy 1974-ben a megyei Honismereti Bizottság a Kisteleki Napok alkalmával Kisteleken rendezte meg a honismereti mozgalom megyei találkozóját, amelynek keretében a község lakói, elsősorban a tanulóifjúság történeti tudatának elmélyítése és községtörténetének megismertetése érdekében dokumentumkiállítást mutatott be és ismertették a község történetét. •A Kisteleki Napokat 1972-től október 16-án, a község felszabadulásának a napján rendezik meg. A megyei "Honismereti Nap" keretében 1974. október 17-én folyt le a megyei Honismereti Bizottság ülése. Azon Ott József, a nagyközségi tanács elnöke: "Kistelek útja a felszabadulástól napjainkig és fejlődési perspektívái" címen adott elő. E sorok szerény írója "Kistelek történeti pályája" c. előadását tartotta meg, Papp István, a Művelődési Ház igazgatója: A falukrónika jelentősége és szerepe a lakóhely iránti szeretet elmélyítésében" címen tartott előadást; bemutatta az alkalomra megjelent falukrónika első számát. Kistelek községet a királyi kamara többszöri sürgetésére Szeged szabad királyi város telepítette 1774-ben. Az első telepesek jobbára szegediek voltak, jelentékeny részük azonban eltávozott. 1777-ben a Mátra-vidékről szlovákokat hívtak be, 3 évi adómentességet engedélyezve nekik. 1778-ban már működik a katolikus plébánia, amelyet Szeged, mint földesúr tartott fenn ill. a lakosok tartották el a plébánost. Az egyház anyakönyveiből kitűnik, hogy 26 szlovák és 81 magyar lakosa van az új szállásnak, amely szegedi területen, a város úrbéres községe, közigazgatásilag azonban Csongrád megye alá tartozott. Ebből a kétfelé tartozásból a későbbiek folyamán számos ellentét keletkezett az úrbéres jobbágyság, a földesúr Szeged és a nemesi megye között. A kiállítás anyagának feltárásához és a község történetének megismeréséhez Vicsay Lajos: Kistelek története c. művére (1925) támaszkodtunk, amely ugyan kora uralkodó osztályának történeti szemléletét mutatja számos helyen, bőséges és lelkiismeretes adatgyűjtésen alapulva, megfelelően tárja fel a község történetét. Felhasználtuk természetesen a megye helytörténeti irodalmát is. A kiállítás azoknak az iratoknak a bemutatására szorítkozott, amelyekhez Vicsay nem tudott hozzájutni: Szeged Város Számvevő Hivatalának irataiban ugyanis különálló állagként találhatók Szeged úrbéres községeinek, Algyőnek, Kisteleknek és Tápénak a számadásai 1770-1848 közötti időszakból. Az úrbéres községek számadásait a szegedi számvevőség vizsgálta felül a tanács megbízásából és így maradtak meg az ira-268