LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Kiállítások - Degré Alajos: Kísérlet újtípusú kiállításra: Nevezetes zalaiak, 1966. • 1966. [LSZ 1966/3. 685-688. p.]

- 686 -lentékeny részét, igy elsősorban Göcsejt, a Zalaegerszeg, Zalalövő és Lenti közé eső területet oly kevés és oly rossz minőségű, vasútvonallal "áldotta meg ", .hogy a fővárossal való közlekedése ma is hosszadalmasabb és kényelmetlenebb, mint az országnak bármely más területéé* Pedig a felszabadulás óta eltelt két évtized alatt nagy és eredményes erőfeszítések történtek nagy ipari üzemek kialakítására, iskolák és egyéb kulturális'intézmények hálózatának létesítésére* * A vita során a levéltáros azt az állítást kockáztatta meg, hogy ez az elmaradottsági tudat alaptalan, hisz történelmünk során két izben is, Zrinyi korában és az 1848-as polgári forradalmat megelőző reformkorban, a megye a fejlődés élén haladt, _ Erre ráduplázott az egyik ambiciózus fiatal népművelési előadó, Horváth József^ hogy ma nincs okunk szégyenkezni, hisz országos, némely esetben nemzetközi jelentőségű Íróknak, zenészeknek,, képzőművészeknek oly hatalmas tábora került ki a megye szülötteiből, mint talán az országnak egyetlen más vidékéről sem, 0 már rengeteg adatot összegyűjtött a megye nevezetes fiairól, akiknek zalai voltáról nemcsak az ország közvéleménye, de szűkebb hazájuk közönsége sem tud* A határozat hamar megszületett: készüljön kiállitás, amely átte- " kintést ad legalá.bb nagy vonásokban a megye nevezetes fiairól* A szükséges anyagok, tárlók, tablók előteremtését, ós általában az anyagi szükségletek fedezését a Megyei Tanács művelődésügyi osztálya közvetlenül magára vállalta, és a szervezéssel Borbás György előadót bizta meg» "Ennek a szervezési módnak, hogy a kiállitás a Megyei Tanács VB saját vállalkozása volt, óriási előnyei mutatkoztak, A kiállitási anyagot összegyűjtő Horváth Józsefnek és a levéltárosnak nem kellett térdig koptatniuk a lábukat, hogy tabló, fotópapír stb, legyen, hogy akadjon egy jő fényképész, aki felvételeket készit Virág Benedek, Deák Ferenc szülőházáról, Komját Aladár emléktáblájáról stb., nem kellett keservesen vergődniük a költségvetés keretei között, mire akad fedezet, mire nem, csupán kellő időben jegyzéket kellett késziteni, mire van szükség* Borbás György kitűnő diplomáciai készséggel, energiával mindezt előteremtette. Sőt egy tehetséges fiatal grafikust, Brád Andrást is bevont a munkába, aki nem csupán az egyes tablókra kivánt rajzokat készítette el, a tablók összeállított anyagának elhelyezését, a tabló küllemét is megtervezte, és a kiállitási teremnek olyan áttekintést adott, hogy a kiállitás mint egység is szép, tetszetős, figyelmet felkeltő lett. Mikor a nyersanyag lexikonokból, iskolai értesítőkből, személyes emlékekből és ismeretségekből nagyjából összegyűlt, két alapvető kérdést kellett eldönteni, Az egyik, hogy a kétszer is megkisebbített történelmi Zala megyéből kiket tekintsünk zalaiaknak, a másik pedig, hogy a ma is élő kiválóságokkal is foglalkozzunk-e, vagy csupán a már elhaltakkal* Ugy döntöttünk, hogy a Jugoszláviához csatolt területekről