LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Vágola Éva: A tanórán kívüli oktatás és az élménypedagógia pszichológiai, pedagógiai szempontjai és előnyei. Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. 61-
A tanórán kívüli oktatás és a^ éménypedagógia... ként kell kezelni. Az új tudományág elnevezése pedología lett. E mozgalomnak köszönhetőek a gyermeki képességeket vizsgáló, feltárni tudó módszerek. De vizsgálatokat végeztek a gyermeki játék, gyermekrajz, gyermeki beszéd stb. területén is. Az irányzat képviselői roppant jelentős, korábban nem látott hatást gyakoroltak a pedagógiaelméletre és a reformpedagógia fejlődésére. Tudományos lélektani megfigyelések, vizsgálatok alapján tudományos módszerekkel ellenőrizhető, spekulációmentes, reális nevelés tudományt hoztak létre! Ezzel létrejött a kísérleti pedagógia.7 YLduard Claparede svájci orvos, pszichológus (1873-1940) a gyermektanulmányi mozgalom és a kísérleti pedagógia kiváló képviselője volt. Módszertana a tantervről a tanítványra helyezte a figyelmet. Claparede szerint a gyermekkornak biológiai jelentősége, funkciója van, mégpedig az, hogy a sajátos gyermeki tevékenységformák, az utánzás és a játék segítségével készítse fel a gyermekeket a felnőtt lét feladataira. A játék funkciója a gyermek jelenlegi szükségleteinek aktuális és közvetlen kielégülését adja, de nem csupán a jelenben, hanem a gyermek jövőjében nyer értelmet. A játék tehát előgyakorlat. A gyermek egyéni sajátosságaihoz igazodó iskola eszményének jellemzői a következők: 7 Uo. 494. 8 Uo. 503. • a gyermek a pedagógiai célok és módszertani választások középpontjába kerül; • hagyjuk megélni a gyerekkort, tiszteletben tartva sajátosságait, fejlődési szakaszait (a gyermek nem kis felnőtt és nem az a nevelési cél, hogy minél előbb felnőttet faragjunk belőle); • az iskola támaszkodjon a gyermek egyéni képességeire, fejlessze azokat; • az oktatás tartalma ne haszontalan ismeretanyag legyen; • életszerű tevékenykedtetéssel kedveltessük meg a munkát; • a tanítási processzus aktív szereplője legyen a gyermek, építsünk cselekvési vágyára, játékkedvére; • a nevelés eszköze ne a jutalmazás, hanem a feladat iránti érdeklődés legyen (intrinsic motivációra való építés); • az engedelmességet, külső fegyelmet váltsa fel a gyermek munkavágyából fakadó belső fegyelem; • a pedagógus munkatárs, segítő legyen. A fenti elvek szerint működő gyermek- és cselekvésközpontú „új iskolákat”, más szóval gyermekléptékűeket, a reformpedagógiai irányzatok teremtik meg. A reformpedagógia közös alapelvek mentén szerveződő olyan pedagógiai áramlatok elnevezése, melyek a hagyományos iskola átformálását, megújítását tűzik ki célul. A reformpedagógiai gondolatok a 19. század utolsó évtizedeitől kezdve szerveződtek jól körülhatárolható irányzatokká.8 Julius Langbehn, német pedagógus (1851-1907) számít a művészetpedagógiai irányzat megalapozójának. Követői a hagyományos iskolákból hiányolták az alkotóképesség fejlesztését. Ok ugyanis figyelembe vették a gyermeki alkotás sajátosságait, hogy a gyerekek ne kész modelleket másoljanak, hanem lehetőséget kapjanak a spontán önkifejezésre, hiszen a gyermekművészet az önkifejezés eszköze. Az irányzat által elterjedt a rajz bekerülése az oktatásba. Felhívták a figyelmet arra, hogy a zenei nevelés tánccal, játékkal segíti a harmonikus személyiséggé válást. A színjátszás az önismeretet és a másik ember megismerését szolgálja. Elveik között szerepel az öntevékeny munka, melynek során a tanulók megbízásokat kapnak. Közös munkájukat együtt megtervezhetik, és minden67
