LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Zsoldosné Olay Ágnes: A levéltárak és a történelemtanítás. • 1988. [LSZ 1988/4. 48-58. p.]
tovább kellene lépni; ki kellene dolgozni a forráselemzés több szintjét, biztosítani kellene a tankönyvekben az egyes szintekhez szükséges forrástani tudást, s a tanulókkal ezeket a szinteket kellene bejáratni a történelemtanítás nyolc éve alatt, az általános iskola ötödik osztályától a gimnázium negyedik osztályáig, így harmadik—negyedik gimnáziumban elérhetnénk a maximumszintet, vagyis azt, hogy a diákok bizonyos fokú önállóssággal dolgozzák fer a dokumentumokat. 2. Az életkori sajátosságok és a történelemtanítás összefüggéseit pontosan ismerjük, ismereteink kísérletekre, mérésékre támaszkodnak. 21 3. A tanulócsoportok milyensége is fontos, mert más lehetőségei vannak egy tanórának, egy szakkörnek, történelembarát-kömek és egy fakultációs órának. A fakultatív oktatásnak pl. nincs kötött tananyaga, az oktatási forma célja a megismerés folyamatának begyakoroltatása, amely a maximumszint megvalósítását tenné lehetővé, de mivel nincs metodikai szintézis, az itt folyó munka is sokszor marad minimumszinten.22 • 4. A forrásfeldolgoztatás célját illetően — kissé leegyszerűsítve a kérdést — három típust különböztethetünk meg. A dokumentum lehet olyan indukciós anyag, amely segíti a múlt megjelenítését, elővarázsolja a régi körök emberét, bemutatja munkáját, életének kereteit, életmódját, gondolkodását stb. Ebben az esetben az elemzés célja egyrészt az, hogy teljesebbé váijon a varázslat, másrészt az, hogy a megismert élet jelenségek szintetizálod] anak, képzeteikké alakuljanak. A dokumentum lehet az összefüggések, törvényszerűségek, fogalmak kialakításának alapja, s ezzel együtt bizonyos gondolkodási műveletek kialakításának, begyakoroltatásának tárgya. Végül adhatunk a forrásokra építve alkalmazási feladatokat is, amelyéknek célja az, hogy a tanulók ismeretei szilárdabbá váljanak. A gyakorlatban a három cél nem különül el élesen, hiszen egy folyamat — a történelmi megismerés — részei, de egy adott foglalkozáson valamelyik cél előtérbe kerülhet vagy kizárólagossá válhat. Tapasztalatom szerint teljesebb, önállóbb elemzéseket akkor kívánhatunk a diákoktól, ha kialakítunk egy kérdéssort, egy „programot", amelyet minden dokumentum elemzésekor használhatnak. Régi tanári gyakorlatomban a következő modell vált be: — A dokumentum szövegének megértése (fogalmak, nevek stb.). — A forrás típusa. Mennyiben befolyásolja a típus a tartalmat? — Ki, mikor, hol, miért írta vagy íratta? (Ha fontos a szerző: mit tudunk életéről, milyen pozíciót töltött be, menynyire tájékozott stb., ha nem fontos a szerző: milyen történelmi körülmények között keletkezett a dokumentum, milyen csoport vagy csoportok érdekeit fejezi ki, milyen a csoport helyzete az adott időben?) — Kimutatható-e valamilyen hatás a dokumentumban? (Mit vesz át, mit utasít el, mit fejleszt tovább?) — Cui prodest? A dokumentumot emberek írták, akiknek céljai, érdekei voltak. Kinek használ, miért és hogyan? — Mit tudunk meg a forrásból a kor emberéről? Ha modellt használunk az elemeztetéshez, akkor a tanulókkal közölni kell, hogy nem lehet mindig minden kérdésre válaszolni, a kérdéssor csak ötleteket ad, amelyeket ki lehet próbálni. 53
