LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - A tanácsi levéltárak helytörténetírást szervező és helytörténetíró tevékenységének összegezése és elemzése. Melléklet: kimutatások. (1977.05.17-1977.05.19-i salgótarjáni igazgatói értekezlet 2. napirendi pont) • 1977.03.25 [26449/1977 IX. LO = MOL XIX-I-7-o-levéltárigazgatói értekezletek]

szaklapok ír b^ziiak« Ez^rt olrc*n r\,n.r\ íoroéazetesen nem a levéltárosok hibáztathatok, sokkal inkább a szaklapok szerkesztőinek szemléletéről van szó. Nem szeren^csés jelenség, és ezért nem is lehet megbékélni vele, hogy a helyi-helytörténeti tanulmányok iegjelenésük után nem kerülnek könyvárusi forgalomba, a legértékesebbek is csak kevés szakavatott kezébe jutnak ol, nagy részük protokollajándékkónt a téma iránt nem is érdeklődő személyek polcára kerül. Korok szerint elkülönítve a tanulmányokat, feltűnő, hogy a szerzők jórészt az újkorral foglalkoznak szívesen, a középkori feldolgozások száma elenyészően csekély. 4# mell,/Az újkori, sőt legujabbkori témák feldolgozása társadalmi igény, ezért természetszerűleg kiemelt feladat, de ugyancsak sürgető társadalmi és országos tudományos érdek a középkor kérdéseinek fokozottabb vizsgálata. Az egyes tanulmányok témáira éppen a helytörténeti jellegből adódóan, tartalmi és módszerbeli sokoldalúság jellemző./5* mell.-' A tipikus és sajátosan helytörténeti feldolgozások /egy adott helység történetének komplex elemzése/ mellett számszerüségében a legáltalánosabbak az ágazattörténeti vizsgálódások. Amikor egy tanulmány valamely helyre vonatkozóan tár fel kutatási eredményeket, természetesen feltárja az adott hely múltját bizonyos időbeli és térbeli korlátok között. Ugyanakkor egyúttal egy adott, jól ismert vagy kevésbé jól ismert általános jelenség egyedi sajátosságait kiemelve alátámasztja vagy esetleg mődooitja a történetírásban elfogadott álláspontot, És ez olyan feladata a helytörténetirásnak, amelyet csak az végezhet el. Az igényeknek és követelményeknek levéltáraink általában eleget tesznek; a kiadványok jelentős része tudományos színvonalú. Ugyanakkor azonban a tanulmányik egy részénél - és ezek száma sem csekély - beszükültség jelentkezik, hiányzik a kitekintés, a más helyekkel való összehasonlítás, az egyediből - a tények ismeretéből - az általánosra való következtetés, és fordítva, 3zen tanulmányok szerzői ily módon óhatatlanul a provincializmus hibájába esnek.