LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Kiss Dezső: A levéltárak és a közművelődés • 1974. [LSZ 1974/2–3 261-271. p.]

A levéltárak és a közmüvelődés viszonyában a segítés, a közreműködés játssza a főszerepet, a közreműködésre viszont az jellemző', hogy a felmerüld országos és helyi társadalmi igényekhez kapcsolódik, mértéke pedig a levéltár sajátosságaihoz, adottságaihoz, anyagi és személyi ellátottságához igazodik. A levéltári közművelődési munkának, illetve a levéltári anyag közművelődési felhasználásának alapja a levéltár anyagának rendezettsége, segédletekkel és technikai eszközökkel való ellátottsága. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy eddig elsősorban azok a levéltárak segítették sokoldalúan és eredményesen a közmüvelődést, amelyek az alapvető' levéltári munkák végzésében is élen járnak. B/ A levéltári közművelődési tevékenység kialakulása és fejlődése A magyarországi levéltárak közművelődési tevékenysége csak a felszabadulás után kezdett kibontakozni. Előzőleg - a történetírói tevékenységet nem számítva - ismeretterjesztő, népművelő munkát nem végeztek, inkább a társadalomtól elzárkózó, befelé forduló intézmények voltak. A felszabadulás után, különösen az 1950-es évektől kezdve, a szocializmust épitő társadalmunk általános fejlődésével párhuzamosan jelent meg levéltárainkban az a szemlélet, hogy az őrizetükben lévő felbecsülhetetlen értékű irásos anyag nem csupán a történettudomány, hanem mind az ismeretterjesztés, mind a hazafias és internacionalista nevelés, a szocialista tudatformálás szolgálatában egyaránt hasznosítható. A Magyar Országos Levéltár 1951-ben megkezdte az ellenforradalmi rendszert leleplező iratok publikálását. Ezt követően - a Levéltárak Országos Központja útmutatásai alapján - területi levéltáraink is hozzáfogtak a közigazgatási területükön élő lakosság (elsősorban a parasztság) felszabadulás előtti kizsákmányolt helyzetét bemutató, a helyi munkás- és parasztmozgalmakat, avagy a Magyar Tanácsköztársaság hősi küzdelmeit felidéző iratok nyilvánosságra hozatalához, közkinccsé tételéhez. Hamarosan megtalálták levéltáraink ismeretterjesztő tevékenységük másik sajátos megnyilvánulási formáját: az alkalmi, házikiállitások rendezését. Ezek megtekintésére látogatókat - elsősorban iskolai tanulókat - szerveztek. Állandó kiállítás rendezésére - az erre alkalmas helyiség hiánya miatt - még nem gondolhattak. Az Országos Levéltár - a Budapesti Pártbizottság felkérésére - üzemekben felhasználható vándorkiállításokat is rendezett, amelyek témája általában a Horthy-korszak munkásságának kizsákmányolt helyzete, olykor a munkásmozgalom helyi megnyilvánulása volt. A parasztság közelmúltját - a földinséget, a cselédsorsot, a szegényparasztság küzdelmes életét - szemléltető kiállítás is készült e levéltárban, amelyet - mint vándorkiállítást - a termelőszövetkezeti elnökképző akadémiáknak, a honvéd- és rendőr tisztképző főiskoláknak, középiskoláknak és más intézményeknek küldtek meg. 1957-től kezdve a levéltári közművelődési tevékenység országos kibontakozását a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya központilag is segitette. 262