LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Kállay István: Az Országos Levéltár közművelődési tevékenysége az elmúlt 100 évben • 1974. [LSZ 1974/1. 131-138. p.]

A felszabadulás után az állandó kiállitás megnyitását a romos épület akadályozta. A közművelődési munka jelentőségének növekedését mutatja, hogy a kiállítási terem ujjáépitése a hároméves tervben kiemelten szerepelt,a"dolgozó rétegek müvelődni vágyó nagy tömegeivel való kapcsolat kimélyitése, valamint az iskolai oktatás intenzitását fokozó szem léltetés céljából." /3/ Tervezték egy második kiállítási helység létesítését is. Az állandó kiállitás 1960. decemberében nyilt meg újra. Jellegét tekintve a legértékesebb iratokból összeállitott fejlődéstörténeti kiállitás volt. A kiállított csaknem 142 darabot, melyek közül időrendben ezúttal is a veszprémvölgyi alapítólevél az első, néhány tárgy, emlék egészíti ki. Az utolsó irat a Magyar Népköztársaság 1949. Alkotmányának eredeti példányáról készült fényképmásolat. A kiállításon látható többek között Zsigmond 1397. évi oklevele a jobbágyok szabad költözéséről, az első magyarországi cimereslevél /1405/, Hunyadi János 1433. évi cimerbővitő levele, csőrében gyurut tartó hollóval, és vörös oroszlánnal, a megyék segélykérő' levele Dózsa parasztjai ellen, Dobó jelentése Eger várának felszabadulásáról, Nagy Péter levele Rákóczi Ferenchez, József 1785. leirata a jobbágyrendelet közzétételéről, a függetlenségi nyilatkozat. A kiegyezés utáni korszak bemutatásában jelentős helyet kapott a kezdődő paraszt- és munkásmozgalom. Láthatjuk Károly király 1918. november 13-i nyilatkozatát. A Tanácsköztársaságot munkástanácsi jegyzőkönyvek, Csicserin szovjet külügyi népbiztos Kun Bélához intézett távirata képviseli. Az ellenforradalmi korszakot többek között sztrájk-jelentések, a földmunkások közgyuléséről szóló jelentés, Teleki Pál búcsúlevelei, Horthy Sztálin marsallhoz intézett levele mutatja be. /A/ A kiállításról kétíves katalógust készitett a rendező' Iványi Emma, mely sajnos még nem jelent meg. Az állandó kiállítások mellett a Levéltár számos időszaki, alkalmi kiállitással jelentkezett. Az első nagy erőpróbát az ezredéves kiállitás történeti részének rendezése jelentette. Pauler Gyula javaslatára a történeti kiállitás a "Kormányzat és közszellem" cimet viselte. A cél "a magyar nemzet állami, politikai életét, ennek korszakonként megnyilvánuló szellemét,tehát az ország kormányzatát, legtágabb értelemben vett közigazgatását, és igazságszolgálatát a lefolyt ezer év alatt legalább fő vonásaiban szem elé tüntetni." /5/ A Levéltár ez alkalomból tárgyi emléket, utánzatokat, például galvanoplasztikái pecsétmásolatokat, XVIII. századi kinzókamra és a középkori kancellária csúcsíves levéltári helyiségének mását is kiállította. Az előlészitő' munkálatokat Pauler Gyula, Csánki Dezső, és Fejérpataky László végezték. Javasolták,hogy az ezredéves kiállitás alkalmából egy levéltáros kongresszust hívjanak össze, "a levéltári ügy jelen állásának és jövőjének, valamint a kiállitás tanulságának feltüntetésére és megbeszélésére, másfelől a hazánkban még nem kellő gondban részesülő' levéltári szak fejlesztése céljából." Az ezredéves kiállítást követően hosszú ideig nem találkozunk alkalmi, időszaki kiállítással. 1933-ban állították ki a Bécsből visszakapott levéltári anyagot, elsősorban középkori okleveleket. 1936-ban "Polgári térképezésünk múltja" cimmel a Levéltár 139 térképet állított ki. /7/ 132