LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Degré Alajos: A helytörténetírás és a történeti kritika kezdetei Zala megyében. • 1973. [LSZ 1973/1. 53-55. p.]

53 ADATTÁR DEGRÉ ALAJOS A helytörténetírás és a történeti kritika kezdetei Zala megyében Négy év hiján 100 éve, hogy Zalában megjelent az első helytörténeti munka, Bátorfi gyűjteménye Zala megye történetéről. (1) A megyében akadt ugyan történész vénáju kutató korábban is, de Botka Tivadar a megyeszervezet védelmében a jogtörténetre vetette magát, és általában bizonygatta a "megyei demokrácia" ősi voltát. Bátorfi Lajos nagykanizsai ujságiró azonban füzeteit kizárólag Zala megye történetének szentelte. Füzetenként jelent meg, és két év alatt öt kisméretű kötetre dagadt. Akkor félredobta a vállalkozást, ehelyetta nagykanizsai helyi lapban megjelent vezércikkeit adta ki diszes, aranyos kötésben. (2) Bátorfi magatartása azt mutatja, hogy nem a történeti érdeklődés lángja lobogott benne, hanem szemfüles ujságiró létére észrevette : mi iránt van érdeklődés mind a feudális emlékeire oly büszke megyében, mind a megyétől való különállását elérni kivánó Nagykanizsán. Füzetei tulajdonképpen szerkesztetlenek; iratközlések, nevesebb emberek életrajzai, fontosnak tartott ünnepségek részletes leirása, egyes problémákról, eseményekről szerkesztett cikkek, helynév etimológiák váltogatják egymást tarka egyvelegben. Könyvének népszerűségét az is fokozta, hogy munkatársként mindenkit szivesen látott. Megyei birtokos uraktól, tanároktól, kistisztviselőktől közölt cikkeket, adatokat, olykor még verseket is, ha azok a hagyománytiszteletet előmozdították (pl. Kisfaludy Sándorról). Elég sok közleményt irt ő maga is, ezeket mindig forrástanulmányokra alapitotta és több gonddal épitette fel, mint a többi szerző. Ezek a füzeteiben névtelenül megjelent cikkek. Kisebb gondja is nagyobb volt azonban annál, hogy a hozzá beküldött dolgozatokat esetleg megbirálja, alaposságukat ellenőrizze, Írásmódjukat korrigálja. így, bármennyi hasznos adatok közölt is, a gyűjteménynek szinte egyetlen darabja sem fogadható el tudományos értékűnek, ellenőrzésre, sokszor korrigálásra szorulnak. Talán ezért vesztette el a sorozat népszerűségét, és ezért hagyta abba Bátorfi a kiadást. Érdemi bírálatot azonban csak 12 évvel az utolsó füzet megjelenése után kapott a sorozat Csutor Imre tollából. (3) A kritikus a müveit birtokos ur magasságából kegyetlenül megbírálta a "törtető kis újságírót". Csutor ugyanis ekkor már a megye kiérdemesült alispánja, nagy tekintélyű, 70 évet meghaladott ur, akit éppen Bátorfi címzett már 1872-ben "tisztes ősz"-nek. Ennek az előkelő urnák öregapja Csutor András 1711-ben még olyan szegény jobbágy volt Kisgörbőn, hogy egész vagyona 1 hold búzát, 1 hold árpavetést és 13 akó bort tett ki. Még állata sem volt. (4) Igaz, Kisgörbő későbbi összeírásaiban már nem szerepel, ugy látszik el tudta ismertetni az adómentességét. (5) Fia, szintén András, hasonlóan szegény sorsú volt, de már némileg tanult ember, "a keszthelyi mester praeceptora", azaz segédtanító. Ez az ifjabbik András 1734-ben megpróbálta nemességét igazolni, de a tanuk is csak annyira emlékeztek,hogy az idősebb Andrásnak "jó levelei" voltak, amelyekkel nemességet is nyerhetett volna. A kisgörbői prédikátor még azt is elmondta a tanuknak,hogy András egyik felmenője, János azért kapta a nemeslevelet, mert "fegyvert viselő, kapitány ember volt", és egy csatában egy török tisztet elfogott. A kuruc világban azonban a rácok elvitték a leveleit. Azok aztán máshoz kerültek, akitől vissza kellett volna váltania, de olyan szegény ember volt, hogy még egy hordó bort sem tudott volna értük adni. (6) Ezek bizony gyér bizonyítékok voltak, de Csutor András csak 1742-ben tudta őket kiegészíteni más nyilatkozatokkal, melyek szerint ő is, apja is nemes emberek módjára éltek. Ezen az alapon került be Ceutor András 1743-ban Tapolcán a nemesi összeírásba. Felvették a nemesi összeírásba 1747-ben is, majd 1754-től 1771-ig ugyancsak Tapolcán Csutor Antalt, aki nyilvánvalóan az ifj. Csutor András fia volt. Ez sem vált még vagyonos emberré. Az 1771. évi ármálista nemesi összeírásba egész vagyonaként 2 igásállatot,2 tehenet,14 köböl gabonát, 4 szekér szénát és