LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Jánosi Ferenc: Honismereti mozgalom–krónikaírás–levéltárak. • 1966. [LSZ 1966/1 149-163. p.]

- 161 -fikusan feldolgozza a falu, termelőszövetkezét, üzem, vagy intézet életének fejlődését,— jóllehet nincs megfelelő szakemberekből álló kollektívája, vagy legalább patronáló gárdája, Peltetleniil zátonyra viszi a szakköri foglalkozásokat az olyan jellegű, komplexitásra törekvés, mely nem támaszkodik kellően megalapozott tudományos ismeretekre. /Csak mellesleg jegyezzük itt meg, hogy a régészeti-érmészeti. emlékek kezelésénél, a falumuzeumok létesítésénél éppigy elengedhetetlen az illetékes te.rületi muzeumok értesítése, illetve segítségének igénybevétele, még mielőtt a leletek elmozdítása lehetetlenné tenné a sok szem- , pontból fontos, szakszerű lelőhelyi regisztrálást, illetve a megalapozatlan falumúzeum-szervezés értékes anyagok elkallódására vezetne./ , Megjegyzendő '//.hogy a vidékiek általában nehezen juthatnak el a levéltárakba, s már csak emiatt is nehéz lenne megvalósitani a sokoldalú tudományos forráskutatást*: Ugyanakkor teháti amikor egy-egy adott esetben, megfelelő szakmai felkészités és 'támogatás esetén, elképzelhetőnek tartjuk a szakkörnek a községre vonatkozó levéltári forrásanyagban való eredményes kutatását /ezért is foglalkoztunk ezzel a fentiekben részletesen!/, hangsúlyozni szeretnénk* hogy a történet-Írás nem is elsősorban a levéltári kutatómunkát várja a honismereti • szakköröktől, hanem a minél sokrétűbb helyszini adatgyűjtést. Helyi ember az adatok összegyűjtését sokkal sikeresebben tudja elvégezni^ mint egy idegen, mivel a helybeli nem kérdez általánosságban, vagy feleslegesen, hiszen sok tényezőt már személyes-tapasztalatból is jól ismer, tehát konkrétabban, lényegret öró'bben tájékozódik* emellett-, sokkalta jobban ki tudja választani a legmegfelelőbb "alanyokat".. *'. .. Mindent összevetve: nem dilettáns történetírókra, hanem

lelkes és képzett amatőr adatgyűjtőkre és krónikairókra tart számot a jelen és a jövő történetírása^ akik hangyaszorgalommal összehordják a jelen minden jellemző mozzanatát, s ezzel a gazdag múlthoz uj, élő hagyományokat kapcsolnak, ;

.'.•''; :}'• • . Ahogy a különböző tanácskozásokon is már ismételten felmerült, itt is szeretném ismételten hangsúlyozni: nem lehet belenyugodni abba, hogy a krónikairási-mozgalom - kevés^ bár igen értékes kezdeményezéstől eltekintve -lényekében a falukrónikairásra szorítkozik. Küzdve eme egészségtelen leszűkülés ellen, megfelelő társadalmi ösztönzéssel tovább kell:szélesíteni a mozgalmat a termelőszövetkezetek, gyáraky üzemek, vállalatok, munkabrigádok, iskolák,, intézmények stb, krónikavezetésének megindítására,./Különböző eseménynaplói folyamatos vezetése több helyütt jó kiindulópontul szolgálhat ehhez,/ \ Nem téveszthetjük szem elől, hogy a szakismeretek folytonos differenciálódása következtében, a dolgozók kisebb munkaközösségekben élnek, tevékenykednek /szervek, intézmények, termelőszövetkezetek, üzemek, üzemrészek, brigádok, munkacsapatok stb./, s ha ezek életének jellemző adatait nem rögzitjük, rendkivül értékes anyag veszhet kárba .