LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Ila Bálint: A regionális történet és a történeti statisztika összefüggései. • 1965. [LSZ 1965/4 105-117 p.]
- 114 -egyházi lélekszám- és más konskripciók ismeretének hiányát. Fokozza azonban az egyébként nem kis nehézségeket, hogy a még publikus forrásoknak is hiányzik a genetikája, egy-ogy összeírás végrehajtásának módozata, technikája, aminek megismerése pontosabb adatok kikövetkeztetéséhez segit hozzá. Pedig végleges történetstatisztikai, közelebbről történeti demográfiai eredményeket csak az összes, legalább is fontos források felhasználásával remélhetünk. Hogy a történeti statisztika viszonylag legjobban müveit ága a történeti demográfia is csak az első, nagyrészben még bizonytalan lépéseket tudta megtenni, annak valójában a fenti két oka van, tehát az itt megjelölt hiányosságok felszámolása az első teendő. Befejezésül a magyar történeti statisztikai kutatások területén elvégzendő legfontosabb feladatokat sorolom fel pontokba szedve. 1./ Fel kell kutatni és tárni az összes történeti statisztikai forrásokat, itt is először azokat, melyek a történeti demográfia kérdéseinek megoldására alkalmasak. Különösen súlyt kell helyezni a püspöki és káptalani levéltárakban őrzött egytíázi, papi, tanitói s lélekszámösszeirásokra, a kanonika vizitációkra, valamint a török megszállás korának annyira fontos számadásanyagára: a török kincstári deftekre és más törökkori összeírásokra. Befejezéshez közeledik a területi levéltárakban külön őrzött összeirások leltározása, azonban ezzel nem szabad megelégedni, mert a levéltári állagokban és sorozatokban, valamint a közgyűlési és más megyei jegyzőkönyvekben is sok a vonatkozó anyag. Felhivjuk a figyelmet a hiteleshelyi jegyzőkönyvekre, amelyekben nem kis számban lehet találni éppen lokálisan fontos bejegyzéseket /pl. telepitő leveleket, tanuvallatásokat, egyegy; birtok jobbágyait és azok terheit stb,/. Nem szabad elhanyagolni a püspöki levéltárak kéziratos anyagát, itt olykor urbáriumok, faluleirások stb. is találhatók. Az anyakönyvek feltárása folyamatban van. A felderítő munka fontosságára idézem a "Magyarország történeti demográfiája" c. kötetből országunk törökkori népességére vonatkozó tanulmányt. Mivel szerzője, Bakács István a források feltárása és regionális népesedéstörténeti eredmények hiányában a népesedés folyamatának koronként és helyenként eltérő jelenségeit nem tudta szemléltetni, kénytelen volt egyenletes fejlődést feltételezni és ilyen alapon végezni visszavetitő számításokat. Szerinte is a regionális kutatást kellene előtérbe állítani, mert csak ennek eredményeiből lehetne kielé gitő országos statisztikát készíteni. /l4/ 2./ Az első lépést, a feltárást nyomon kell követnie a források genetikája és végrehajtásuk mechanizmusa megvizsgálásának és felderítésének. Kik készítették a forrást, vagy forráscsoportot, milyen utasítás alapján, milyen célra, kinek a részére, mennyire felel meg az utasítás kívánalmainak, a helyszínen közvetlen tapasztalat alap ján készült-e vagy egyes személyek adatszolgáltatásával, a teljes régió benne van-e vagy csak egy része stb. Tudnunk kell azonban, hogy