LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Az FLE XII. Tudományos Őszi Tábora (Huszár Renáta). Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. 79-82.
81 2021/4. ▪ 79 – 82. áttekintés során kiemelt szerepet kaptak az elmúlt század jelentős levéltárosai, mint Kelemen Lajos, akinek gyűjtő és szervező munkájának köszönhetően jelentős magyar nemesi családok iratanyaga került a levéltár őrizetébe. A következő előadásra dr. Fazekas Istvánt (ELTE BTK) kértük fel, aki levéltári delegátusként dolgozott, így a bécsi iratanyagot behatóan ismeri. Beszámolójának középpontjában a baden-i egyezmény és annak megkötése állt, amely rendezte az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a kulturális javak kérdését. Meghatározták a közös kulturális javak fogalmát, a magyar vonatkozású iratanyag szabad kutatását, hozzáférhetőségét pedig a levéltári delegátus intézményén keresztül biztosították. A történelem során egyedülálló kétoldalú egyezményt 1926-ban írták alá, és a levéltári delegátus azóta is működő intézmény, aki segíti a kutatókat és feltárja, digitalizálja a Monarchia után fennmaradt magyar vonatkozású iratokat. A nap zárásaként dr. Kosztyó Gyula, a Clio Intézet munkatársa, az ukrajnai helyzettel ismertette meg a közönséget. A magyar vonatkozásban érintett Kárpátalja a 20. század során számos átalakuláson ment keresztül. A Monarchia felbomlása után Csehszlovákia része lett, majd visszakerült Magyarországhoz, majd a Szovjetunió, azt követően pedig Ukrajna egyik régiója lett. A gyakori változások a magyar közigazgatás által keletkeztetett korábbi, majd második világháborús iratanyagokat is megviselték. Az iratok számtalan szállításon, költözésen estek át, ma részben Beregszászon és Ungváron kutathatóak. Az előadás során kiemelték Budapest Fővárosi Levéltárának közreműködő munkáját, amely során a Beregszászi levéltár épületét is megmentették és számtalan iratot rendeztek, digitalizáltak a kollégák. A szakmai rendezvény harmadik napját Vajda Tamás nyitotta, aki a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetséget képviselte immár sokadik alkalommal konferenciánkon. Vajda Tamás a Szegedi Tudományegyetem Levéltárának vezetőjeként előadásában a Kolozsvári Egyetem iratanyagának sorsáról számolt be. Megtudhattuk, hogy több romániai intézmény is őriz az egyetemmel kapcsolatos anyagokat, mint a Kolozs megyei Levéltár, meglepő módon a Maros Megyei Levéltár, valamint a Kolozsvári Akadémiai Könyvtár és Erdélyi Református Egyházkerület Levéltára. Vajda Tamás beszámolt arról a munkáról is, amely során önkéntes és gyakornok hallgatókkal nagy mennyiségben tárják fel és fényképezik ezen iratokat, amelynek köszönhetően több tízezer felvétellel rendelkeznek. A következő előadásra a Zentai Történeti Levéltárból érkezett rendezvényünkre Fodor István és Szügyi Ferenc, akik a szerbiai levéltári helyzetről és a kutatási lehetőségekről beszéltek. Előadásuk során megmutatták a rendelkezésre álló segédleteket, kiadványokat, belső nyilvántartásokat, amelyek legnagyobb része szerbül, több esetben cirill betűvel íródott. Mint megtudhattuk, alapvetően nehezíti meg a magyar kutatók feladatát, hogy a levéltárakban jellemzően nem beszélnek magyar nyelven, a honlapok és segédletek is szerbül készülnek, ráadásul az anyag ez esetben is károsodott a hozzá nem értő selejtezések következtében. HÍREK
