LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - A Magyar Levéltárosok Egyesülete vándorgyűlése Pécs, 2018. július 9–11. Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. 85-108.
95 2018/4. értelmezése nehéz feladat. Itt volt szó a hungarus, pannonus, transylvanus, slavus stb. kifejezések értelmezésééről a különböző századokban. A 19. században megjelennek az anyanyelvi adatok, ezért e korszaktól kezdve sokkal könnyebb a nemzetiségi összetétel vizsgálata. Ugyanakkor nagy tömegben tűnnek fel a zsidó hallgatók, akik esetében a nemzetiségi hovatartozás megállapítása egy máig vitatott kérdés, különös tekintettel az asszimiláció fokára. Az előadó utalt arra is, hogy a legújabb kutatásokban a teljes hazai felsőoktatás hallgatói adatbázisa van készülőben, első lépésben 1850-ig, és itt régiónként kell és lehet vizsgálni a nemzetiségi összetételt, ami a Kárpát-medence valamennyi országa történészei számára fog rendkívül érdekes és értékes adatokat napvilágra hozni. Batalka Krisztina (levéltárvezető, BME Levéltára) Klubélet a Műegyetemen az 1960–70-es években címmel tartotta meg előadását. A képzőművészettől a komoly- és könnyűzenén át az irodalmi életig és színművészetig mindent magában foglalt a műegyetemi kulturális élet, amelynek színterei az egyetemi klubok (pl. R Klub, E Klub, Várklub) és kollégiumok, valamint a Szkéné Színház voltak. A kulturális életet az egyetemi KISZ Bizottság alá tartozó Kulturális Titkárság szervezte, ahol létszámában és hozzáértésében is komoly gárda (köztük külön klubvezetők, rendezők) dolgozott annak érdekében, hogy vonzó, a fiatalok számára valóban érdekes programokat kínálhassanak. Az egyetemi klubok egyik célja az volt, hogy a hallgatók ne csak diplomások, hanem igazi értelmiségiek legyenek, illetve olyanok számára is helyet biztosítottak, akik kiszorultak a hivatalos művelődés kereteiből. Ezzel ösz szefüggésben a klubok egyfajta szelepként is működtek, a kulturális élet szabadsága bizonyos értelemben végig megmaradt a korszakban. Emellett a klubok brandépítő és a mára ikonikussá vált zenekarainak (Illés, Metró, Omega, Generál stb.) népszerűsítésében játszott szerepe is jelentős volt. Az előadó szerint a műegyetemi klubok látogatói a szabadságot élték meg az egyetem falai között, mindezt 10-20 évvel 1956 után, amelynek fővárosi nyitánya itt zajlott, ezért levonta konklúziót: a BME klubéletének további vizsgálata mindenképpen indokolt. Sági Éva (levéltárvezető, Soproni Egyetem Levéltára) A soproni egyetemi KISZ-ház: diákélet és kultúra című előadásában elmondta, hogy a soproni egyetemi KISZ-ház szervesen hozzátartozott az egyetemi polgárság életéhez. A létesítmény előzményei egészen Selmecbányáig nyúlnak vissza, ahol a mai Soproni Egyetem jogelődje, a m. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola hallgatósága élénk diákéletet folytatott. Az ún. selmeci hagyományok a mai napig élnek Sopronban és a testvéregyetemeken is, sajátos színt adva az ifjúsági életnek. A selmec–soproni diákélet legjelentősebb „szereplője” az Ifjúsági Kör volt, amely már Selmecbányán is saját székházzal bírt, ám 1918 decemberében a Főiskola a cseh megszállás miatt menekülni kényszerült, majd Sopronban talált új otthont. Az Ifjúsági Kör itt is folytatta az aktív diákélet szervezését, hosszas próbálkozások után újra köri házhoz jutottak. 1949-ben az Ifjúsági Kör feloszlatta magát, helyét a MEFESZ, majd a DISZ, 1957-től a KISZ vette át. HÍREK
