LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Városbírók és polgármesterek. Az MNL Zala Megyei Levéltára Tudományos Konferenciája (Bakonyi Péter). Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. 83-86.

Hírek 84 16–17. századra is. A lehetőségekhez mérten részletesen foglalkozott a városi elöljárók származásával és társadalmi hátterével. Ennek kapcsán röviden felvázolta, hogy a vá­ros vezetésében az egykori végvári katonák helyét miként vették át a város földesura, a veszprémi püspök által kinevezett (1775-tól a püspök jelöltjei közül választott) jómó­dú, szőlőműveléssel foglalkozó mezővárosi polgárok. Az előadás második részében a hallgatóság megismerkedhetett a korszak két jelentősebb városbírójának viszontagsá­gos pályafutásával is. Csomor Erzsébet az 1820-as években több ízben is bíróvá választott Kemény József életpályáját vázolta fel. Források tekintetében ő már valamivel könnyebb helyzetben volt, ennek köszönhetően nagy vonalakban ismertette a Kemény család történetét is. A hallgatóság előtt kirajzolódott egy szorgalmas iparosember képe, aki a városi tanács tagjaként életének harmincas éveitől kezdve aktívan kivette részét a település sorsának alakításában. A fennmaradt iratok arra utalnak, hogy városbíróként is megállta a helyét, így például az ismétlődő tűzvészek megelőzése érdekében komoly rendszabályokat léptetett életbe és tudatos városrendezés vette kezdetét. Az előadó röviden kitért a bí­ró és a mellette működő tanács megválasztásának szabályaira, feladatköreire is, illetve megvizsgálta a városi vezető elit társadalmi összetételét, amely alapvetően iparosembe­rekből állt és meglehetősen belterjesnek mutatkozott. A konferencián harmadik előadóként felszólaló Foki Ibolya „A rendezett tanácsú város első polgármestere, Kovács Károly (1885–1895)” címmel tartotta meg előadását. Bevezetőjében számos példával illusztrálta, hogy Zalaegerszeg még a kiegyezés évében is inkább egy nagyra nőtt falura hasonlított, semmint egy valódi városra. Ez a körül­mény döntően befolyásolta a jobbára még mindig iparosemberekből, szőlősgazdákból álló városvezetés mentalitását is, melynek tagjai 1871-ben úgy határoztak, hogy nem tesznek kísérletet a rendezett tanácsú város státusának elnyerésére, hanem megeléged­nek a nagyközségi jogállással. A közösség életében azonban rövidesen mélyreható vál­tozást eredményezett az a tény, hogy megyeszékhelyként számos közigazgatási hivatal telepedett a városba, s ennek nyomán megjelent és egyre izmosodott egy részben jogá­szokból álló hivatalnoki-értelmiségi réteg. Ennek a csoportnak volt oszlopos tagja Ko­vács Károly ügyvéd, aki szerteágazó közéleti tevékenységével nagy népszerűségre tett szert a városban. 1884-ben a városi képviselő-testület tagjaként ő kezdeményezte, hogy Zalaegerszeg alakuljon rendezett tanácsú várossá. Kezdeményezését siker koro­názta, így nem csoda, hogy a következő évben őt választották meg a város polgármes­terévé. Mindezzel összefüggésben az előadó részletesen ismertette a nagyközség és a rendezett tanácsú város státusa közötti eltéréseket, bemutatta a hivatali szervezet át­alakításának fontosabb lépéseit. Végezetül felvázolta az újonnan megválasztott város­vezető tevékenységét, aminek köszönhetően Zalaegerszeg hatalmas léptekkel fejlődött, ám ennek árnyoldalaként költségvetése felborult és a város eladósodott. A nagy léptékű városfejlesztés és az ezzel együtt járó túlköltekezés után az új pol­gármester, Botfy Lajos konszolidálta a város anyagi helyzetét. Az 1895 és 1900 között működő városvezető pályafutását Megyeri Anna mutatta be. Részletesen ismertette a jogi végzettségű Botfy hivatali pályafutását és közéleti tevékenységét, aki 1891-től a vá­ros képviselő-testületében is helyet kapott, és többek közt a pénzügyi bizottság tagja­ként bizonyíthatta rátermettségét. Néhány év múlva, 1894-ben az egyre súlyosabb

Next

/
Thumbnails
Contents