LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Fiziker Róbert: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2016. évi vándorgyűléséről. Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. 7-

Fiziker Róbert 10 Völgyesi Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főosztályvezetője előadásában az ’56-tal kapcsolatos kutatások és publikációk nagy hiányosságára, a vidéki követelések bemutatásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Erre azért is szükség lenne, mert a forradalom kitörését követő néhány nap után vidéken egyre inkább a fővárostól függetlenül alakultak és tolódtak egyre inkább jobbra az események, egyre bátrabban fogalmazódtak meg a lakosság és a közélet nem kommunista szereplői, az egykori koalíciós pártok helyi képviselői, a Rákosi-rendszer börtönből szabadult kárvallottjai és a történelmi egyházak részéről a különböző sérelmek elvárások és a vágyott társadalmi célok. Ráadásul 1956-ban még a magyar lakosság túlnyomó többsége, mintegy 2/3-a községekben és kisvárosokban élt, továbbá október végén–november elején vidéken szabadabb és könnyebb volt a Nagy Imre kormányára is nyomást gyakorló információáramlás és véleménycsere. Az előadó érdekességként említette, hogy a forradalom napjaiban többpárti szabad választásokat csak Kiskunhalason tartottak, ahol az FKgP 76%-os abszolút többséget szerzett. Véleménye szerint nagy az ismerethiány az agrárlakosság – úgy az önálló birtokosok, mint az erőszakosan összetákolt kollektivizált gazdaságok, valamint az állami gazdaságok dolgozói – ’56-os törekvéseivel kapcsolatban. Hasonló a helyzet a többi társadalmi réteg esetében is, a kisiparosoktól és a kiskereskedőktől kezdve az üzemi munkásságon és az építőipari dolgozókon át az alkalmazotti és értelmiségi rétegekig. 1956 egyik sajátossága, hogy bár sokféle elképzelés, nézet megfogalmazódott, volt néhány nagy közös cél, ami egybekovácsolta a nemzetet a fővárostól a vidéki városokon át a falvakig: a szovjet csapatok kivonása és a függetlenség helyreállítása, a kommunista diktatúra elutasítása, szabad választások, sajtószabadság, gyülekezési jog, szabad véleménynyilvánítás joga, vallásszabadság, valamint a nemzeti hagyományokhoz, szimbólumokhoz való visszatérés (pl. Kossuth-címer). A forradalom megmozgatta a társadalom minden rétegét, ám a kibontakozást sokan sokféleképpen képzelték el. A domináns elképzelés alapján egy olyan, sajátos társadalmi berendezkedés körvonalazódik, ami a nyugati típusú többpárti demokráciát vegyes gazdasággal egészíti ki, ahol a mezőgazdaságban, a kisiparban és a kiskereskedelemben a magántulajdon a meghatározó, míg a gyárak, bányák, bankok állami tulajdonban maradtak volna. S mindehhez jön még az állam széleskörű szociális gondoskodása, valamint az ingyenes oktatás és az ingyenes egészségügy, amit az előző évek „vívmányai” közül megtartottak volna. A falvak, a járások és az alföldi mezővárosok követeléseiben fontos szerepet kapott az önálló mezőgazdasági termelés szabadságának visszaállítása, a begyűjtési rendszer és az erőszakos kollektivizálás megszüntetése, az adók csökkentése és az előző évek méltánytalan tagosításainak felülvizsgálata. Vidéken erőteljesen jelentkezett a negyvenes évek második felében felszámolt helyi civil szervezetek, a gazdakörök, olvasókörök visszaállítása, valamint a hitélet szabadságának követelése is. Bana József, Győr Város Levéltárának igazgatója előadásában Győrt, az 1956-os forradalom és szabadságharc második fővárosaként mutatta be. Ezt a hírnevet a Dunántúli Nemzeti Tanács (DNT) megalakításával vívta ki magának a város. A Szigethy Attila vezetésével megalakult szervezet tevékenységét a Nagy Imre miniszterelnök vezette kormánnyal összhangban végezte. Nem ellenkormányként tevékenykedett, de saját rádiója és sajtója volt. Az új szervezetben a domináns szerepet a győriek vitték, de a