LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Műhelybeszélgetés „A szocialista rendszer történetének kutatása, a korszak iratai feltárásának és értékelésének problémáiról” (Mátyás Zoltán). Levéltári Szemle, 66. (2016) 2. 89-93.

Hírek 92 valamint a BFL ügyfél- és kutatószolgálati tevékenységét, rámutatva hogy ezekben az intézményekben lehetőség nyílik a kutatóknak beszélni a referensekkel, így az intenzív kommunikáció hatására használatba kerülhetnek addig ismeretlen, de értékes levéltári források. Az új kutatási igények kapcsán elmondta, hogy ezekre az utóbbi években közzétett online adatbázisok útján már részben megoldották, hiszen a kutatók számára olyan lehetőségeket nyitottak, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Javasolta az adatbázisok használóinak pontos felmérését, hiszen ezek nem csak a levéltárak saját fejlődésének szempontjából lehetnek fontosak, hanem a fenntartók számára is jól bizonyíthatják az intézmény kihasználtságát. Horváth Sándor szerint az adatbázis-építések és digitalizálások kapcsán az a fő probléma, hogy mindegyik intézmény külön-külön próbálja meg véghezvinni az ilyen irányú fejlesztéseit, így szétaprózódnak azok a források, amelyeket hatékonyabban is fel lehetne használni. Jó kísérletnek tartotta az egységes levéltári portál kialakítását, ám a kutatók szemszögéből még mindig egyszerűbb az egyes megyei levéltárak PDF-formátumban feltöltött fondjegyzéke alapján tájékozódni. Kutatóként egy olyan levéltári portálról álmodik, ahol úgy lehetne személyekre, intézményekre, témákra rákeresni, hogy az eredmény több megyei levéltár online jegyzékére egyszerre mutatna rá. A kutatói érdeklődés és a levéltári rendezések összehangolásával kapcsolatban elmondta, hogy egy felmérő kutatás a kutatók témaválasztására vonatkozóan célravezető lehetne, illetve a digitalizált anyagban lefuttatott keresési kulcsszavak regisztrálása és elemzése is segítséget nyújthatna. A műhelybeszélgetés második felvonásában felkért hozzászólók és a közönség tagjai tehették fel kérdéseiket és fogalmazhatták meg véleményüket az elhangzottakkal kapcsolatban. Először Szabó Csaba – a beszélgetés idején a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára 1945 utáni kormányszervek főosztályának vezetője – szólalt fel. Az első előadással kapcsolatban reagált arra a kijelentésre, hogy napjainkra már elkészültek a korszak alapkutatásai. Szabó Csaba szerint azonban még lappangnak a levéltárakban (vagy levéltárakon kívül) fontos és érintetlen iratok. A szakigazgatási iratok hiánya és rendezetlensége kapcsán elmondta, hogy egy profi kutató megtalálhatja más kapcsolódó iratokban a keresett információt, ezért ő nem látja annyira pesszimistán ezeknek az iratoknak az ügyét. Kiemelte azt, hogy a már elkészült és tervezett archontológiák országos szinten egy adatbázisba való tömörítése óriási lépést jelenthetne a korszak kutatásában. Reagált továbbá Koltai Gábor ama mondatára is, amely szerint a levéltári rendezések befolyásolják a történeti kutatásokat. Szerinte a levéltárak inkább lekövetik ezeket az érdeklődéseket, tehát az igények mentén próbálják meg kiválasztani azokat az iratokat, amelyeket kutathatóvá tesznek. Hozzátette, hogy nem csak a feltárt, rendezett és segédletekkel ellátott iratokat lehet kutatni, hanem lényegében bármit. Czetz Balázs előadására rátérve elmondta, hogy valóban van olyan – helytelen – kutatói elgondolás, amely szerint, ha az MNL OL-ban megtekintették az állampárt központi iratait, akkor már nincs szükség betekinteni a megyei pártszervek iratanyagába. A mennyiség elrettentő hatása kapcsán megemlítette, hogy más történeti korszakok forrásainak szintén vannak nehézségei (idegen nyelv, paleográfiai ismeretek stb.), mégsem rettenti el a kutatókat, ebben tehát nem lát különösebb nehézséget. Horváth Sándor előadása kapcsán elmondta, egyetért azzal, hogy a digitalizálási vadhajtásokat érdemes elkerülni, ezekre diskurzusok és viták kezdeményezését ajánlotta, de a források felaprózódását ő is jelentős problémaként fogalmazta meg. A soron következő felszólaló Orgoványi István, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) Kutatást Előkészítő Osztályának a vezetője volt. Ismertette levéltáruk működési rendszerét, különös tekintettel a támogatói állásfoglalás dokumentumának kérdéskörére, hiszen az említett levéltár esetében különösképp problematikus, hogy milyen személyes adatok megismerésére jogosult ennek birtokában a kutató. Az ún. különleges (szenzitív) adatok kezelésében számukra az információs önrendelkezésről szóló törvény az iránymutató. A tudományos kutató abban érdekelt, hogy az adatok teljes körét megismerhesse, itt azonban két alkotmányos elv ütközik: az egyik a tudományos kutatáshoz való jog, a másik pedig a személyiségi és infor-