LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a Fiatal Levéltárosok Egyesülete VII. Tudományos Nyári Táboráról (Kádár Zsófia - Kántor Balázs). Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. 96-101.

Hírek 100 1945 utáni iratok zöme még nem került levéltárba. Az előadó elmondta, hogy a kolozsvári magyar egyetemet a háború után a románok teljesen ellehetetlenítették és csak jogi értelemben hagyták meg. Szegeden a tanítás már 1944 novemberében megindult néhány hallgatóval és mindössze hat professzorral. A főiskola, miután átköltözött az egyetem épületébe, szintén beindította képzését. Az igazoló bizottságok és a B-listázás következtében megkezdődött a tanári kar átalakulása is. 1948 után megszűnt az intézmény autonómiája és a hagyományos képzések mellett megkezdődtek a munkástanfolyamok, megalakult a Katonai, valamint a Marxizmus–

Leninizmus Tanszék. Weinacht Tamás a jóvátételi szállítások intézményi hátterét mutatta be a hallgatóságnak. Magyarországot a II. világháború után 300 millió dollár jóvátétel megfizetésére kötelezték a szövetséges hatalmak. A jóvátételről előbb az 1945. január 20-ai fegyverszüneti egyezmény rendelkezett, amely 200 millió dollárt a Szovjetuniónak, 100 milliót pedig Csehszlovákiának és Jugoszláviának ítélt meg. Az érintett országokkal megkötött szerződések ellenére az árukban törlesztett szállítások a Szovjetunió esetében 1953-ig, míg Jugoszlávia felé 1964-ig elhúzódtak. Ami az intézményi hátteret illeti, kezdetben több kézben folyt a jóvátételi ügyek irányítása (Fegyverszüneti Tárcaközi Bizottság, Jóvátételi Kormánybiztosság, SZEB Magyar Gazdasági Hivatala). A tényleges szállítások lebonyolításával 1945-ben eredetileg külkereskedelmi társaságokat bíztak meg (IKART, Magyar Árucsereforgalmi Rt). 1946-ban hozták létre központi szervként a Jóvátételi Hivatalt, amely a Gazdasági Főtanács gyakorlati irányítása mellett működött, majd 1947-ben a Pénzügyminisztérium alá rendelték, egészen a Hivatal 1953-as felszámolásáig. Fóris Ákos előadásában három lépésben vizsgálta meg a Gajszin környékén történt töme

ggyilkosságok felelősségre vonásának történetét. Először röviden ismertette a 49/II. és az 50/I. zászlóaljak tevékenységét a Magyar Megszálló Csoport, majd Nyugati Megszálló Csoport parancsnoksága alatt. A vizsgált perek alapja, hogy 1941–

1942 során e két zászlóalj katonái részt vettek több ukrajnai gettó felszámolásában.

Második lépésben a nyomozás menetét teki

n

tette át. A vizsgált bő öt esztendő során mind a nyomozó, mind a bíráskodási szervek esetében jelentős szerkezetváltozások voltak, amelyek megnehezítették az eljárások menetét. V

ázolta azt is, hogy a különböző eljárások és perek között milyen kapcsolatokat fedeztek fel a nyomozati szervek, hogyan indultak a nyomozások, illetve miképp jelent meg a fizikai erőszak a kihallgatások során. Előadása utolsó harmadában

a két zászlóaljnak a kelet

-európai holokausztban való

részvételét megítélését vizsgálta a kor történelem szemlélete és legitimációs ideológiája alapján. Megmutatta, hogy miképp jelent meg az áldozatok zsidó származása, a németkérdés a tisztkérdés és az osztályszempont a felelősségre vonási eljárásokban. Németh Ágnes előadását a mozdulatművészet kialakulásának és a fontosabb irányzatok képviselőinek (Dienes Valéria, Madzsarné Jászi Alice, Szentpál Olga) bemutatásával kezdte. Az általuk nyitott iskolákat 1925-ben a Testnevelési Főiskola alá rendelték, és ezt követően végig állami felügyelet alatt működtek. Érdekeik hatékonyabb érvényesítése céljából 1928-ban megalakították a Mozdulatkultúra Egyesületet. Az előadó külön szólt az Operaházi balettiskoláról, amelynek legkiemelkedőbb alakja Nádasdi Ferenc volt. A második világháborút követően a művészeti irányvonalakat még inkább a politika határozta meg. A Révai József vezette Népművelődési Minisztérium 1949-es felállításával a mozdulatművészetet háttérbe szorították és a szovjet mintán alapuló néptáncot, valamint a balettet helyezték középpontba. A Táncművészeti Iskola (1945–1950), majd pedig az Állami Balett Intézet (ÁBI) megszervezésével új intézményeket hoztak létre, amelyekben a korábbi időszak mozdulatművészei is helyet kaptak, így részben tovább vihették korábbi gyakorlatukat. A korszak kiemelkedő művészeti alakja az 1950-es évektől Lőrinc György lett, aki az ÁBI igazgatói tisztjét is betöltötte. Világi Dávid előadásában a győr-nádorvárosi evangélikus templom és gyülekezetének II. világháború alatti és utáni történetét ismertette. A templomot a háború alatt Sándy Gyula tervei