LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 2015. évi vándorgyűléséről (Garadnai Zoltán). Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. 83-93.
Hírek BESZÁMOLÓ A MAGYAR LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE VÁNDORGYŰLÉSÉRŐL Gödöllő, 2015. július 5—8. A magyar levéltárosok egyesületének ez évi vándorgyűlése főként az oroszországi levéltári kutatások lehetőségeit és a II. világháború alatt és közvetlenül utána lezajlott eseményeket járta körül, de természetesen a levéltáros szakma egyéb területei is kellő súllyal mutathatták be az eddig elért szakmai eredményeket, tapasztalatokat. A Szent István Egyetem gépészkarának nagyelőadójában tartott nyitó rendezvényen Tyekvicska Árpád elnök számolt be az elmúlt év munkájáról, főbb eseményeiről, majd Závogyán Magdolna, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkár-helyettesének köszöntője, Gémesi György, Gödöllő polgármesterének és Tő^se'r János rektor, a Szent István Egyetem képviselőjének jó munkát kívánó szavai után Koósné Török Erzsébet az egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár ny. főigazgatója a vándorgyűlés szervezőinek nevében üdvözölte a konferencia résztvevőit. Ezt követően került sor a Dóka Klára díj átadására, amit külön hírben tárunk olvasóink elé. A kitüntetések átnyújtása után a vándorgyűlés azonnal megkezdte az aktív munkát. A tanácskozás első szakaszának előadásai a Magyarország múltjára vonatkozó orosz levéltári dokumentumok bemutatására vállalkoztak. Az elnöklő Barátb Magdolna (osztályvezető, ABTL) bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a magyar kutatók számára az orosz források fontosak, de az eddig elzárt iratok megnyitása is szükséges ahhoz, hogy árnyalni tudjuk a magyar történelemre vonatkozó képet. Orosz részről Jelena Namjatova, a Karéliai Köztársaság Állami Levéltára főlevéltárosa kezdte a konferenciát (Magyar hadifoglyok az Olonyecki kormányzóság területén az első világháborúban), amelynek keretében bemutatta a Karéliai Köztársaság Állami Levéltárának a munkáját. Az elhangzottak alapján megállapítható, hogy a nagy földrajzi távolság ellenére a tervek, célok és vágyak nagyon hasonlóak a nálunk megfogalmazottakhoz (levéltárak új szerepe, közművelődési feladatok megjelenése, az internet hatása a levéltárakra). A magyar—szovjet kapcsolatokra vonatkozó dokumentumokra utalva hangsúlyozta, hogy a legnagyobb iratmennyiség az I. világháború időszakára vonatkozik. Ekkor a magyar hadifoglyok a fegyvergyárban és az erdőgazdaságban dolgoztak, a legnagyobb építkezést pedig a vasút jelentette. A Monarchia hadifoglyaival építtetett vasútvonalat 1916. november 6-án nyitották meg, mintegy 60 000-en dolgoztak az építkezésen. Ennek emlékére 2006-ban rendeztek egy kiállítást a járási múzeummal együtt, és ehhez nagyon sok levéltári dokumentumot használtak fel, közöttük nagyszámú magyar vonatkozásút. A hadifoglyokra vonatkozó fond tartalma: rendeletek, utasítások, hadifogolylisták, akiket a vállalatokhoz irányítottak, névnyilvántartó lapok, elszámolási könyvek, betegségekre és halálesetre vonatkozó feljegyzések. Az iratok között magánlevél ritkán fordul elő, de a magyar hadifoglyok életére, sorsára vonatkozóan számos információt lehet találni. A magyar kutatók figyelmét eddig elkerülte ez a lehetőség, így az előadáson elhangzottak különösen fontosak a korszakkal és a témával foglalkozók számára, és ráirányították a 83