LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Az új anyakönyvi törvény hatása a levéltári kutatásokra — A Fiatal Levéltárosok Egyesületének őszi konferenciája (Kántor Balázs). Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 85-90.
Hírek san nő, és az elektronikus anyakönyvi nyilvántartásban való kutatás lehetősége leegyszerűsítheti az elődök adatainak visszakereshetőségét. Az előadásokat követően Gecsényi La/os, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgatója vezetésével kerekasztal-beszélgetést tartottak a témában. Véleménye szerint a témát több aspektusból megközelítő előadásokat hallhatott a közönség, amelyek az anyakönyvi kutatások tárgyköre mellett további igazgatási és levéltár szakmai kérdéseket is feszegettek. A beszélgetés során kiemelte, hogy az állam a rendszerváltozás előtt sem adott át szenzitív adatokat tartalmazó iratokat (pl. bírósági iratok) a levéltáraknak és az anyakönyvi iratokat is állambiztonsági kérdésként kezelte. Egyetértett azzal, hogy a tudományos kutatók előnyben vannak a mindennapi családfakutatókkal szemben. Mindezzel együtt kijelentette, hogy a törvény megalkotását megelőzően nem történt meg a szenzitív adatok rögzülésének vizsgálata a kérdéses iratanyagban, és részben ez okozza a problémát. Szabó Krisztián ismételten megerősítette azon véleményét, hogy a törvény megalkotása előtt nem volt olyan jogszabály, amely lehetővé tette volna az anyakönyvekben történő kutatásokat. Az elismerte ugyanakkor, hogy a törvény lehetett volna megengedőbb is, de azt külön kiemelte, hogy az érintett adatokhoz való hozzáférési jogosultság adott (bizonyítvány, kivonat). Az anyakönyvek fokozott védelme tekintetében kiemelte, hogy ebben az irattípusban található egy helyen többfajta szenzitív adat, amelyek védelmének alkotmányjogi gyökerei vannak és ahhoz, hogy ezeket máshogy kezeljék, az adatok szétbontására lenne szükség. Ugróczky Mária a mormon-akció és az anyakönyvi alapiratok adatait tartalmazó Népmozgalmi Statisztikai Lapok példáján keresztül hívta fel a figyelmet a téma ellentmondásaira. Emellett az 1982 után elhagyott anyakönyvi másodpéldányok hiányában mutatta be, miként gyűjthetők össze egy esedeges elpusztult anyakönyv adatai. Egy hozzászólói kérdésre megerősítette, hogy az egyházi anyakönyvek nem tartoznak a tárgyalt törvény hatálya alá. R«.ry T. Csaba a levéltárban és az azon kívül őrzött iratok számára megállapított védelmi időket találta aránytalannak, amelyek megnehezítik a történelmi múlt megismerését. További nehézségként említette, hogy az érintett leszármazottainak kell igazolnia az érintettséget, amelyet éppen az iratok által akar megtudni. A Budapest Főváros Levéltára főigazgatója az anyakönyvekkel kapcsolatos európai szabályozás rövid ismertetését követően az Anyakönyvi Hivatalok ellenőrzésének problémáira hívta fel a figyelmet. Azok ugyanis, az anyakönyvi törvényre, mint lex specialis-ra hivatkozva, megtagadták az ellenőrzések lefolytatását. Kenyeres István felhívta a figyelmet az 1980 óta már csak egy példányban készült anyakönyvek biztonsági kockázataira. Hermann István az adatok védelmének átgondoltabb meghatározását sürgette. Kollega Taroly István szerint kutatói szemszögből nézve bizakodásra adhat okot, az, hogy immáron számítógépes adatbázisban, személyenként lehet lehívni az adatokat. Kiemelte, a családtörténeti kutatók egyértelmű helyzetet szeretnének, mind a védelmi idők, mind pedig a levéltárakban alkalmazott gyakorlat tekintetében. Végezetül a kerekasztal-beszélgetést vezető Gecsényi Lajos a téma további kifejtésére buzdította a hallgatóságot és a konferenciát szervező Fiatal Levéltárosok Egyesületét. A szűkös idő miatt sajnos nem kerülhetett sor a hallgatóság kérdéseinek feltételére, ám Kántor Balázs az Egyesület elnöke megköszönve az előadók előadásait és a hallgatóság jelenlétét, felajánlotta a lehetőséget arra, hogy utóbbiak e-mail formájában elmondhas89
