LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Somfai Balázs – Boross István – Hermann István: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 2013. évi vándorgyűléséről. Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. 84-94.
Hírek iratanyaga is tanúsít. Az Esztergomi Szeminárium iratanyaga (200 doboz, kb. 25 ifin) a közép szintű rendezés fázisában van, de már jelentős eredményekről lehet beszámolni: A munka során előkerült a szeminárium első anyakönyve. Belső címlapja szerint: „Acta seminaria disciplinaria Nr. L”, ami az egyes alapítványok által finanszírozott hallgatókat tartalmazza 1649-1738 között. A második kötet egyelőre lappang. A hiányok azonban jó eséllyel pótolhatók más összeállításokból, így például az 1766-tól meglévő egyházmegyei sematizmusokból vagy a Prímási Levéltár tematikus kategóriákba rendezett, szemináriumokkal foglalkozó irataiból. A II. József-féle generális szemináriumokra, első sorban Pozsonyra vonatkozóan fontos iratok találhatóak az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Batthyány-gyűjteményében. A papnevelő intézetek növendékeinek névsora csak intézménytörténeti háttérkutatásokkal együtt állítható össze, amit a szemináriumi levéltár középszintű rendezésének kell megelőznie. A Prímási Levéltárban őrzött források feldolgozása nagyban hozzájárulna a hazai értelmiségi adattár elkészítéséhez. Keresztes Csaba (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) „A művelődésügyet irányító minisztériumok vezető testületéi napirendi jegyzékeinek közreadása (1945— 1990) című előadása más, de nem kevésbé fontos felsőoktatás-történeti területre kalauzolta a résztvevőket. A második világháború után a minisztériumok szervezetében jelentős változások következtek be, többek között szovjet mintára kollegiális tanácskozó testületek alakultak az elvi döntések meghozatalára. Az 1949. év elejétől a művelődést irányító, gyakran átalakuló minisztériumok kebelében is megkezdte működését a Kollégium elnevezésű testület, és ezt követően az ágazat munkájára vonatkozó határozatokat alkotott, természetesen a Magyar Dolgozók Pártja iránymutatásaihoz és elvárásaihoz alkalmazkodva. Néhány évvel később — 1953-tól — egy szintén önálló, de a gyakorlati, operatív munkát felügyelő testület jött létre minden minisztériumban, így a művelődési minisztériumoknál is. A két említett testület egy ideig párhuzamosan működött egymással, majd 1967-ben a Kollégium megszűnt, s bár 1977 és 1983 között egy rövid időre újra létrehozták, a lényegi döntések a folyamatos működést mutató miniszterhelyettesi értekezlet hatáskörébe kerültek. Ez utóbbi kissé megváltozott néven egészen a mai napig létezik. A különféle minisztériumok kollégiumainak és miniszterhelyettesi értekezleteinek iratanyaga fennmaradt, abból a korszak oktatás- és kultúrpolitikája rekonstruálható, illetőleg a számos személyi jellegű döntés miatt név alapján történő és egyéb jellegű kutatásra is felhasználható. A kollégiumi ülések iratanyagának (meghívók, előterjesztések, emlékeztetők, jegyzőkönyvek) feldolgozása és összeállítása 2007-ben kezdődött el, és 2009-ben napirendi jegyzékként az NKA által támogatott projekt keretében a kutatók és érdeklődők számára mind elektronikus, mind pedig papíralapú formában az OL honlapján is elérhetővé vált. A miniszterhelyettesi értekezletek dokumentumainak hasonló jellegű feldolgozása jelenleg folyik. A tárgyalt témák iránti érdeklődést tanúsítja, hogy a szekció előadásain mintegy félszáz fő vett részt. Csak remélni lehet, hogy ez a kitüntetett figyelem megmarad a továbbiakban is, és segíti a kitűzött cél — a hazai értelmiségi adatbázis — megvalósulását. A reményt erősíti, hogy Esztergom óta jelentős előrelépés történt: megalakult az MTA Egyetemtörténeti Kutatócsoportja, az NKA pedig meghívásos pályázatot írt ki a projekt számára. így biztos szervezeti és stabil anyagi háttér garantálja a munka sikerét. A vándorgyűlés második napján, sajnálatos módon a szakmai kirándulással párhuzamosan került sor M közgyűjtemények részvétele a non formális oktatásban címet viselő szekció előadásainak megtartására. \kácz Attila, a BFL főosztályvezető-helyettese moderálása mellett kezdődött meg egy viszonylag új, a szárnyait az utóbbi években bontogató levéltári munkaterület bemutatása. Az első előadástól kezdve ízlelgettünk egy új fogalmat: levéltárpedagógia. A múzeumpedagógia analógiájára alkotott kifejezés mögötti tartalom bizony még roppant homályos, nem történt meg az 89
