LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Somfai Balázs – Boross István – Hermann István: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 2013. évi vándorgyűléséről. Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. 84-94.
Hírek szép számmal történtek kutatások közelebbi és távolabbi levéltárakban, a Kárpát-medence egyes területeit elválasztó határok meghúzása nyomán azonban igen jelentős mennyiségű és minőségű levéltári iratanyag került egyik napról a másikra külföldre. A hungarika-kutatás első jelentős, s talán mondhatjuk, mindmáig legeredményesebb területe a középkori források feltárása és fényképezése volt. Borsa Iván nevét kell feltétlenül megemlítenünk, ha a 20. századi hungarika-kutatás eredményeit szeretnénk bemutatni. A forrásfeltárás legalapvetőbb problémája tárgyi jellegű: mit tekinthetünk hungarikának. A létező általános meghatározások - a magyar nyelven született, a mindenkori Magyarország területén keletkezett, a mindenkori Magyarországra vonatkozó ismereteket tartalmazó dokumentumok — alig segítenek a határterületek értelmezésekor. Mi és meddig tekintendő hungarikának az egykori Magyar Királyság területéről az Egyesült Államokba kivándorolt szlovák anyanyelvű csoportokra vonatkozó iratok közül. Ugyanez a kérdés felmerül az impériumváltások kapcsán is. Hogy ne csupán az 1918-as változásokra koncentráljunk, Fazekas István a sárfenéki uradalmat említette, ami a középkorban egyértelműen a Magyar királyság része volt, a kora újkorban azonban már Ausztriához tartozott, lakosai pedig 1784-ig a győri püspökség joghatósága alatt éltek. Az uradalomra vonatkozó kora újkori dokumentumok közül mit tekinthetünk hungarikának? Ezeket a kérdéseket csak az egyedi esetek vizsgálatával és mérlegelésével válaszolhatjuk meg. Az előadó joggal utalt arra, hogy az elkészült hungarika-segédletek hatékonyabb hasznosítására lenne szükség. Kitért arra is, hogy vajon a mikrofilmezés gyakorlata a folytatandó, vagy érdemes lenne áttérni a digitális felvételek készítésére. Fazekas István előadásának második fele az ausztriai helyzetet mutatta be. Az osztrák levéltárak különleges helyet foglalnak el a hungarika-kutatás területén, hiszen majd négy évszázadon keresztül Bécsből irányították a Magyar Királyságot. A jelentős hagyományokkal rendelkező bécsi magyar történeti kutatás mellett, amely elsősorban a Haus- Hof- und Staatsarchiv, va lamint a Kriegsarchiv anyagára koncentrál, felhívta a figyelmet az Ausztriában található többi levéltárra is, ahol a feltárások jóval esetlegesebbek. S^abó Csaba igazgatóhelyettes (Collegium Hungaricum, Bécs) „A Bécsi Magyar Történeti Intézet és a hungarika-kutatás” címen megtartott élményszerű, vetített képekkel kísért előadásában részleteiben is illusztrálta a Fazekas István által bemutatott ausztriai kutatási lehetőségeket. Kenyeres István kollégiumvezető (Nemzeti Kulturális Alap, Közgyűjteményi Kollégium) A hungarika-kutatás egy speciális változatának a támogatására életre hívott program évtizedes eredményeiről számolt be „Az Ithaka-program jelene és jövője” címmel megtartott előadásában. Az Ithaka-program, mint arra nevével is utal, nem a Hungarica-feltárást, hanem a már feltárt magyar vonatkozású dokumentumok, tárgyak, kiadványok hazahozatalát hivatott elősegíteni. 2001 óta összesen négy pályázatot írtak ki, amelyekből elsősorban a múzeumi terület részesült támogatásban. Külön kiemelte az előadó a Petőfi Irodalomtörténeti Múzeum aktivitását. Jelentős változás, hogy a 2013. évi kiírástól kezdődően nem csupán a hazahozatalra, hanem annak előkészítésére is lehet pályázatot benyújtani, ez jelentősen megkönnyítheti az intézmények munkáját. Levéltári szempontból említésre érdemes és elgondolkodtató Kenyeres István megjegyzése, hogy a Nemzeti Kulturális Alap irattári terve alapján a benyújtott pályázatok selejtezhetők, ennek következtében a korábbi Ithaka-kiírások során támogatott pályázatok anyagai már nem lelhetők fel az irattárban. Az Egyesült Államokból érkezett James P. Niessen professzor (Rutgers University, New Brunswick NJ) magyar nyelven tartotta meg előadását, amelyben „Az Egyesült Államokban őrzött legfontosabb magyar vonatkozású források áttekintését” végezte el. Részletes kataszter közreadása helyett felhívta a figyelmet arra, hogy meglepően sok helyen őriznek hazájában magyar vonatkozású, elsősorban a huszadik századi emigrációkhoz köthető irategyütteseket. E dokumentumok feltárása és sok esetben összegyűjtése tekintetében a 24. órában járunk, hiszen a generációk váltásával felerősödő asszimiláció együtt jár az iratanyag (és más tárgytípu85
