LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a XII. vágsellyei levéltári napokról (Bánszki Hajnalka). Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. 72-74.
Hírek, anyakönyvet begyűjtöttek, ami levéltári szempontból következetlen lépés volt, mivel a plébániák összes további iratanyaga az egyházközségeknél maradt. A vágsellyei levéltárban őrzött iratanyagok közül kiemelte a családi és személyi fondok jelentőségét. Megőrződtek az 1869-es népszámlálási iratok is, amelyek még kiaknázatlan forrásbázist jelentenek többek között a családkutatók számára. A csehországi anyakönyvi kutatásokról Dávid Valűsek, zlíni levéltáros szólt. A Cseh Köztársaságban 2005-ben liberalizálták az anyakönyvek kutathatóságát. Az ekkor kiadott anyakönyvi törvényben ugyanis nemcsak eltörölték a betekintésért korábban fizetendő illetéket, de a kutatási időkorlátozást is csökkentették. Azóta születési anyakönyvek esetében száz, a házassági és halotti anyakönyvek esetében hetvenöt éves korlátozással szabadon kutathatók és fotózhatok az egyházi matrikulák. Érdekes jelenség, hogy Csehországban csak 1950-ben vezették be az állami anyakönyvezést. A matrikulák mikrofilmezése viszonylag korán, már a '60-as években megkezdődött, mára pedig mind a hét területi levéltár megkezdte az anyakönyvek egységes szabvány szerinti digitalizálását. Az előadó szerint a digitalizálás néhány éven belüli befejeződik. Márkusné Vörös Hajnalka, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatóhelyettese a magyar anyakönyvi szabályozás ellentmondásairól beszélt. Előadásában rámutatott, hogy ha a levéltár jogkövető magatartást akar mutatni, igencsak nehéz úgy alkalmazni a törvényt, hogy a kutatók lehetőségei ne szűküljenek. A Veszprém Megyei Levéltár két anyakönyvekről szóló érvényben lévő jogszabály (1982. évi 17. törvényerejű rendelet, 6/2003. (III.7.) BM rendelet) értelmében nem engedélyezi az őrizetében lévő állami anyakönyvek másodpéldányainak kutatását. Bernád Rita, a Gyulafehérvári Érseki Levéltár főlevéltárosa előadásában az erdélyi egyházi anyakönyvek kutatási lehetőségeiről szólt. A közelmúltban az erdélyi katolikus egyházmegye területén gyűjtőlevéltárakat hoztak létre, ahová az egykori és jelenlegi plébániák megmaradt iratanyagát gyűjtötték be. Nemcsak a kutatók dolgát könnyítik meg ezáltal, hanem mentőmunkát végeznek, mivel sok esetben néhány fős lélekszámú, már régen állandó plébános nélkül maradt gyülekezetekről van szó, ahol a kint lévő történeti értékű iratok veszélyben vannak. A gyűjtőlevéltárak anyagát rendezték, és három, illetve négynyelvű repertóriumok készültek róluk. Az anyakönyvi kutatásról szóló referátumok után a családkutatás egyéb lehetőségeit vizsgáló előadások következtek. Radics Kálmán, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár igazgatója előadásában S^iiromi Lajos irodalomtörténész levéltárban elhelyezett iratairól beszélt. O Ive ti Gábor, debreceni főlevéltáros a helyi Weisenberg család 20. század eleji hétköznapjaiba nyújtott bepillantást, demonstrálva a családtörténet szempontjából jól felhasználható levéltári iratok széles spektrumát. A családtörténet feltárásához leginkább közigazgatási és intézményi dokumentumokra támaszkodott. Kujbusné Mecsei Eva, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár igazgatója a levéltárban őrzött személyi és családi iratokról szólt. Ezek a fondfőcsoportok a levéltár gyakran kutatott anyagai közé tartoznak, és gyorsan gyarapodnak. Egyrészt a már őrizetben lévő családi és személyi irategyütteseket gazdagítják az adományozók, de új adományozók is megjelennek, akik úgy gondolják, hogy féltve őrzött családi emlékeik a levéltárban biztonságban lesznek, és érdemesek arra, hogy mások is megismerjék. Eva Vrabrocá pozsonyi levéltáros az 1930. évi csehszlovákiai népszámlálásról beszélt. A népszámláláson keresztül mutatta be, hogy az adatgyűjtések eredményeinek ismerete miként gazdagíthatja a személyes történelemben végzett kutatásokat. A konferencia záróelőadását Radoslav Ragác, a Szlovák Nemzeti Levéltár igazgatója tartotta a Szlovák Genealógiai és Heraldikai Társaságról. A társaság segíti a hivatásos kutatók és az amatőr családkutatók közötti kapcsolatok építését. Nemcsak a tudományos közönség igényét törekszik kielégíteni kiadványaival, de keresi a lehetőséget, hogy a nagyközönség előtt is népszerűvé tegye a családkutatást és reagáljon a felmerülő igényekre. Sajnos elmaradt Peter Kereste/ előadása a szlovákiai megyei levéltárakban lévő genealógiai jellegű forrásokról. 73