LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Múlt és jövő asztalainál. Beszámoló a Fiatal Levéltárosok Egyesületének konferenciájáról (Décsey Sándor). Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. 60-65.

Hírek, az írott források gyűjtésére és megőrzésére alakultak, nem pedig kortársak szóbeli megnyilatkozásainak, visszaemlékezéseinek az őrzésére. Véleménye szerint úgy is tekinthetünk ezekre a húsz-harminc év távlatából tett nyilatkozatokra, mint másodlagos forrásokra. Levéltáros számára az a bizonyított történelmi tény, amiről iratunk van, minden más történés esetleges. Ami miatt mégis fontos és hasznos lehet ezeknek a másodlagos forrásoknak a bevonása a történeti kutatások, ezen belül is konkrétan a gazdaságtörténeti kutatások körébe, az az a tapasztalat, hogy 1949 és 1989 között kiemelten fontosak lehetnek a személyes visszaemlékezések a korszak mozgatórugóinak a megértésében. Több esetben is világosan látszik egy-egy gazdasági döntés során, hogy a döntés logikátlan, is ellentétes az előterjesztéssel és a korábbi tervekkel. Ennek pedig az az oka, hogy maga a rendszer egy másfajta logikára és az elhallgatásra épült. Voltak ki nem mondható dolgok, tények, amelyekkel azonban mindenki tisztában volt, és éppen ezért az iratokban nem is találni ezek nyomát. Ahhoz, hogy megértsük a rendszer dinamikáját, szükségünk van olyan háttér információkra, amelyeket nem lehetett, de nem is kellett leírni. A beszélgetések főként a döntéshozatal mechanizmusának részletes feltárását célozták meg, vagyis a politika és gazdaság összefonódását, Nyers Rezső szavaival, a ,gúzsba kötve táncolni' folyamatát. A kutatás elsődlegesen a Magyar Nemzeti Bank már levéltári őrizetbe került iratanyagának ilyen — a fentiekben felsorolt szempontok szerinti - kiegészítése lesz. Az első riportalany Csernok Attila az MNB alelnök (1973-1982) volt, aki szokatlan és érdekes életutat járt be. Másodikként Felcsuti Péten, szólították meg, aki KGST-ügyekkel és egyéb nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozott, majd ő maga is bankelnök lett a Raiffeisennél. A további interjúalanyokat az MNB-vel és a Közgazdasági Társasággal együttműködve a Magyar Nemzeti Bank egykori vezető munkatársai közül fogjuk kiválasztani, mondta el végezetül az előadó. Rác% Attila a BFL főosztályvezető-helyettese a fővárosi levéltár interjúkészítési gyakorlatáról beszélt. Előadása első részében elmondta, hogy Budapest Főváros Levéltárában több osztály munkatársaiból 2006-ban, 1956 ötvenedik évfordulójára alakult a Magániratgyűjtő (munka) csoport. Feladatai között interjúk készítése, naplók, fotóanyag stb. gyűjtése szerepel. Saját módszere az interjúkészítésnél, hogy a teljes életutat elmesélted, majd levéltári/könyvtári háttérkutatást követően újabb beszélgetések alkalmával visszatér az általa hangsúlyosnak vélt témákra. Más előadókhoz hasonlóan Rácz Attila is kiemelte, hogy tapasztalatai szerint rendkívül fontos a bizalom kérdése. Előadásában beszélt az első interjúalanyokról, így Kőbánjai Termes Károlyról, akivel három interjú készült (az egyik a 301-es parcellánál), és 1956-ot mutatta be - nem megszokott oldalról, és Angelus Miklóstól, akivel négy interjú készült és a magyarországi turizmus, textilipar fejlődéséről és a könnyűipari minisztériumi munkáról. Kőbányai Termes Károlyt a mai napig az 1956-ra alapozott élmények veszik körbe, még a lakásán is. Az interjú egyedisége, hogy a köztörténeten felül más oldalukról mutatja be az eseményeket és a szereplőket, és továbbágazásként fel lehetett használni a népi ellenőrzésnél dolgozott feleségével készült interjút a fővárosi és a kerületi népi ellenőrzési bizottságok iratanyagának rendezéskor. Angelus Miklóstól pedig olyan digitalizált személyes iratok kerültek a levéltárba, melyek segítették a további kérdésfeltevést, és kiegészítik a levéltárban őrzött iratanyagot. Előadása második felében Rácz Attila több kételyét ismertette. Beszélt arról, hogy az interjúk következtében végképp le kellett mondania a „Valóságról" és az „Igazságról". Csak a nyilvánvaló történelmi „tényeket" ellenőrizte, közléskor a hangsúly a megélt történelmen volt. Néha úgy tűnt számára, hogy Termes Mika Waltari hőseihez hasonlít, akik a regényekben az öszszes történelmi hőssel találkoztak. Második kérdésként azt elemezte, hogy milyen jegyzéket lehet levéltárban készíteni? Véleménye szerint az ideális természetesen a digitális gépelt szöveg lenne, név- és tárgymutatóval ellátva — erre azonban sajnos nincs kapacitás. Korábban Exceltáblázatban másodpercre mutató név/tárgymutató készült, a legújabb interjúnál már vágják a tartalmilag különálló részeket, és ezekhez készül név/tárgymutató. Fontos problémaként említette, hogy az interjúalany lejárathat közszereplőket, és közlésnél ezért ki vállalja a felelősséget? Végül az anonimizálás kérdését feszegette az előadó. A probléma nem új keletű, de ma már nemcsak etikai, hanem jogi kérdés is. Véleménye szerint a jelenlegi jogszabályi háttér (A szemé-62