LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kocsis Piroska: Ötven éve történt A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. 2011. október 28. LSZ 62. (2012) 1.

Hírek Az előadás második részében az előadó három illegális határádépés történetét mutatta be. Az első két szerelmi történetben egy fiatal pár - NDK, illetve NSZK állampolgár — elhatározta, hogy Magyarországon keresztül szöknek Nyugatra. A szökési kísérlet nem sikerült, mert a rendészeti hatóságok feltartóztatták őket. A keletnémet állampolgárt az egyezmény alapján kiadták a német hatóságoknak, ők ítélkeztek fölötte, a nyugat-berlini illetőségű személy ellen pedig a magyar hatóságok indítottak eljárást. A másik szerelmi történetben már közös gyermek is szerepel, és szintén az NDK-ból Magyarországon keresztül próbáltak a hatvanas években nyugatra szökni. Az buktatta le őket, hogy kisgyermekük felsírt, amikor a magyar határőr megnyomkodta a hátsó ülést. A harmadik eset egy olyan férfiről szólt, akit hétrendbeli tiltott határátlépés miatt első fokon egy év hat hónapra ítélt a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Összegzésként az előadó megállapította, hogy a tiltott határádépési kísérlet, mint bűncselekmény létét a szocialista időszakban a lezárt határok alapozták meg. A szocialista állam(ok) képviselői tartottak attól, hogy állampolgáraik tömegesen távoznak a szabad világba, mint ezt megtették '56-ban vagy a berlini fal felhúzását megelőzően. A migráció oka a szocialista országok alacsonyabb életszínvonala és a szabadságjogok korlátozása volt. Az NDK állampolgárok, akik mindenáron át akartak jutni a szabad világba, csak ezt az illegális utat választhatták, hogy együtt lehessenek szerelmeikkel, gyermekeikkel, családtagjaikkal. Az előző előadáshoz szorosan kapcsolódott Katona Klára főlevéltáros „A határ 1956 után" című előadása, amelyet az 1956 utáni határvédelmi intézkedésekről tartott. A Kádár-rendszer első heteiben, 1956. október 23-a után - későbbi jelentések szerint — kb. két hétre őrizetlenül maradt az államhatár. Pár hét múlva viszont szigorították a határőrizetet. Az újabb váltás 1959 novemberében következett be, amikor korlátozták a fegyverhasználatot, vagyis az igazoltatást végző személy nem tarthatta gépfegyverét az igazoltatottra, a vonatellenőrző személyt gépfegyver helyett pisztollyal látták el, s a vizsgálatot álcázott módon végezték. Gyakran vasutas egyenruhát adtak a határőröknek, akik így kutatták át a szerelvényeket. Utasításként szerepelt, hogy csak akkor szállítsák ki az utast a gépjárműből, ha az a gyanú, hogy köztörvényes bűnöző, illetve, ha határsértést követ el az illető, vagy arra készül, hogy azt elkövesse. Sok probléma jelentkezett a határőrök kulturálatlanságából is. Ekkor született döntés arról, hogy csak az lehet útlevélkezelő, aki legalább nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A következő változás 1961. január l-jén a vízumrendszerrel kapcsolatban történt, amikor arról rendelkeztek, hogy bárhol át lehetett lépni a határt, ha az utazó rendelkezett a szükséges engedélyekkel. Ekkor lépett érvénybe az a rendelkezés is, hogy a baráti államok vízuma már 90 napig volt érvényes, és ha 30 napon belül elhagyta valaki az országot, akkor nem kellett feltédenül jelentkeznie a KEOKH-nál (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság). Mindezen intézkedések azt a célt szolgálták, hogy javítsák Magyarország megítélését a külföld előtt. Az előadás további részében a műszaki zár és a határövezet intézményét mutatta be az előadó. A határövezet általában egy 15 km-es széles sávot jelentett, amit 1950-ben vezettek a déli szakaszra, s ezeket a korlátozó intézkedéseket 1952-ben kiterjesztették a nyugati határszakaszra is. A lényege az volt, hogy a belépést és az ott-tartózkodást szigorú engedélyhez kötötték, így az államhatárt fokozottabban tudták ellenőrizni, az ellenségesnek tekinthető elemeket pedig hatékonyabban tudták kiszűrni. Ezt a határsáv intézménye egészítette ki műszaki zárral, ami drótakadályokból, aknákból, a jugoszláv határ mentén pedig egy katonai objektumokból kiépített ún. déli védelmi rendszerből állt. A délutáni előadások sorát Majtényi György főosztályvezető „K-vonal, az új elit kialakulása" című előadása nyitotta meg, aki a konferencia időhatárait túllépő előadásában az MDP, illetve az MSZMP vezető csoportjainak kiváltságait elemezte, illetve mutatta be azokat a rendszer elitjét megillető plusz juttatásokat, amelyek mai szemmel meglehetősen szegényesek voltak, de a korszak ádagembere számára mégis elérhetetienek. Ilyen volt például Kádár János Cserje utcai villájába beépített úszómedence, vagy mint különleges kiváltság, a vadászat, amelyet csak a kommunista vezetők űzhettek. Mindemellett kitért azokra a csak a pártapparátus tagjait megil-76