LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kocsis Piroska: Ötven éve történt A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. 2011. október 28. LSZ 62. (2012) 1.

Hírek latos információkat tartalmazta, míg az utolsó, negyedik dokumentum Szirmai Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának 1961. augusztus 19-ére datált tájékoztatója a német kérdésről, amelyben kifejti, hogy „hangsúlyozni kell teljes szolidaritásunkat az NDK-val. Sajnálatos, hogy a^ előadó keveset s^ólt arról, hogy a berlini falfelépítése milyen feladatokat rótt a magyar kormányzatra és a hadseregszervezésre. [A szerk.] Garadnai Zoltán főosztályvezető nyugati nyitási politika szándékai és lehetőségei a magyar diplomáciában, 1962—1963" című előadásában mutatott rá a konszolidáció éveinek érdekes momentumára. Előadását három részre osztotta: Az első részben rávilágított a nemzetközi kapcsolatok összefüggéseire, elsősorban azért, mert e nélkül nem érthetjük meg a magyar külpolitika lehetőségeit. Az előadás második részében beszélt a kelet-közép-európai kisállamok politikájáról, egyáltalán arról, hogy milyen célok, motivációk és lehetőségek voltak a valóságban. Kiemelte, hogy a hatvanas években lehetőség adódott arra, hogy a kelet-közép-európai kisállamok egyfajta önállóságot, illetve saját véleményt fogalmazzanak meg ebben a most már nyílttá váló, keleti blokkon belüli konfliktusban. Előadásának harmadik részében foglalkozott a magyar külpolitika valós lehetőségeivel és céljaival. Megállapította, hogy az előző előadásokban már elhangzottak azok a fontos történelmi tények és események, amelyek meghatározták a korszak nemzetközi viszonyait. Kiegészítésként utalt az 1958 és 1961 közötti konfliktusokra, az 1962-es kubai válságra, amely fordulópontot jelentett a hidegháború történetében. A két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió rájött arra, hogy ebben a formában a hidegháborús feszültséget, illetve magát a konfliktust nem lehet tovább feszíteni, és valamilyen szinten megegyezésre kell törekedni. Magyarország 1962-1963-ban egyfajta válaszúthoz érkezett külpolitikai tekintetben. Ennek azonban volt egy előfeltétele, éspedig az, hogy 1956 és 1963 között rendezni kellett a belpolitikai viszonyokat, jelen esetben az amnesztia kérdését. Magyarország számára ezek az évek az újrakezdés évei voltak, és kedvező helyzet teremtődött arra, hogy a hatalom definiálja önmagát. Az előadás végén elhangzott összefoglalóból megtudhattuk: ha egy ország külpolitikáját elemezni kezdjük, először a nemzetközi összefüggéseket, a földrajzi elhelyezkedést kell megnéznünk, hog)' véleményt formálhassunk. Zárszóként hangsúlyozta, hogy Magyarország önálló külpolitikájának gyökerei és első téglái az 1960-as években rakódtak le. Ezt követően Mikó Zsuzsanna mb. főigazgató jogtörténeti és társadalomtörténeti kutatásainak egyik eredményét tárta a hallgatóság elé „A forradalom elítéltjei a '60-as évek elején" címmel. Előadásának bevezetőjében megállapította, hogy a hatvanas évek elején létrejött Kádárrendszer identitását, legitimitását és későbbi működését is 1956-hoz viszonyította, illetve ha ő nem tette meg, akkor mások viszonyították a Kádár-kormány működését 1956-hoz, hiszen a kormány a szovjet fegyvereknek köszönhette legitimitását. 1958 áprilisában a népbírósági tanácsok (a győri, a miskolci, a pécsi és a szegedi) befejezték az eléjük utalt ügyeket, és ellátták feladatukat. Ehhez a Politikai Bizottság 1958. április végi ülésén hozzá is járult azzal a kikötéssel, hogy a népbírósági tanácsok megszüntetését nem kell publikálni, nem kell a közvélemény tudomására hozni. A többi népbírósági tanács megszüntetéséről az MSZMP PB számára Nezvál Ferenc igazságügy-miniszter tett előterjesztést 1959 decemberében, és azt jelölte meg a megszüntetés egyik indokaként, hogy a fővárosi népbíróság előtt már csak négy ügy volt folyamatban, a legfelsőbb bíróság előtt pedig csak hat, a többi külön tanács pedig egyáltalán nem ítélkezett. Nezvál Ferenc javaslatának része volt, hogy a népbírósági rendszert azért ne töröljék a jogrendszerből, maradjon benne a jogszabályok között, és ha bármikor szükség lenne rá, akkor egy egyszerű igazságügy-miniszteri rendelettel újra lehetne ezeket aktivizálni, és így a későbbiekben sokkal egyszerűbb lenne a jogi megoldás. A Politikai Bizottság 1961. március 21-én hagyta jóvá, hog)' az Igazságügy Minisztérium előterjesztést tehet a Minisztertanácsnak a fennálló népbírósági tanácsok megszüntetéséről, és a kivételes büntetőeljárás jogi szabálya hatályon kívül helyezéséről. Nezvál előterjesztését tehát nem fogadták el. A hatvanas évekre azonban már világossá vált, hogy nem lehet fenntartani ezt a rendszert, nem lehet a nemzetközi közvéleménnyel elfogadtatni, hog)' Magyarországon még mindig kivételes állapotok uralkodnak. S 72