LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Pártok, választók, képviselők — fejezetek Zala megye politikatörténetéből (Csekő Ernő). LSZ 60. (2010) 3.

Hírek fizették, valamint az ellenállás egyéb költségeit fizették. Bár 1905 őszén az ellenállás irányítására létrejött hatvanas bizottság 1906 elejére nyolcvanfősre növekedett, egyre erőteljesebben éreztette hatását a kormány határozottabb fellépése. A kormányzat előbb felmentette Hertelendy Ferenc főispánt, majd február 22-én Porteleky László személyében kormánybiztost nevezett ki. Hiába volt az alkotmányvédők részéről a kormánybiztos „fogadtatása" demonstratív (pl. a közgyűlési termet lezárták, lepecsételték, a megyeházát felgyászlobogózták), a kormánybiztos működését nem tudták teljesen ellehetedeníteni. Eg}

7 hónappal később Portelekyt — teljhatalmú jogkörrel — Szulyovszky Dezső királyi biztos váltotta. Bár a közpond hatalom részéről egyre nagyobb nyomás nehezedett a dszdkarra, mi több, fenyegetésként azt is kilátásba helyezték, hogy Zalaegerszeg helyett Nagykanizsa lesz a megyeszékhely, az ellenállás kitartott. A kormányzati válság április elején történt megoldódását, az ellenzéki Wekerle-kormány megalakulását a Zala megyei ellenállás győzelemként élte meg: előbb feloldották a vármegyei autonómia felfüggesztését, majd az alkotmányvédő bizottság elnöke, gróf Batthyány Pál lett a főispán. A hátralévő három előadó részéről már projektorral illusztrált előadást hallhattunk, amely nyilván köszönhető volt annak is, hogy azokban jobban előtérbe került a választások számszerű eredményének elemzése. Előbb Paksy Zoltán (Zala Megyei Levéltár) tartotta meg Zala megye politikai arculata a két világháború köpött c. előadását. Az előadó, aki már régebben kutatja a megye két világháború közti politikatörténetét, négy választás (1920, 1922, 1926, 1939) megyei eredményének bemutatásával, és azoknak az országos tendenciákkal történt összevetésével, hangsúlyosan rámutatott Zala megyének az ország nag}

7 részétől elütő jellegére. így Zala esetében — a Nyugat-Dunántúlhoz, azon belül Vas megyéhez kapcsolódóan — feltűnő a keresztény, illetve keresztényszociális pártok, politikai irányzat meghatározó jelenléte, amely az elemzett választásokon a kormánypárttal közel megegyező eredményt ért el. A magyarázó okok közül az előadó kiemelten tért ki a politikai tradíciókra, felhívva a figyelmet arra, hogy az egyházpolitikai viták eredményeként létrejött, a politikai katolicizmus alapján álló Néppárt 1896-ban és 1901-ben az egyik legmarkánsabb eredményét éppen Zala megyében érte el. A mindezek hátterében meghúzódó társadalmi és szociokulturális okok közül mindenekelőtt a római katolikus felekezetűek nagyon magas részaránya, illetve a nagybirtokrendszer (közte számos egyházi nagybirtok) vármegyére jellemző feltűnő túlsúlya kapott hangsúlyt. Jómagam ehhez még feltétlenül hozzátenném e megyé(k)re vonatkozóan az egyházi intézményrendszer erőteljes szellemi kisugárzásának hatását is. Az előadás második felében politikai irányzatok szerint kaptunk áttekintést a korabeli pártok megyebeli jelenlétéről — illetve jelen nem létéről —, valamint a '20-as évek választásainak mintegy ellenpontjaként, az 1939. évi választás sajátosságait is bemutatta az előadó. így mindenekelőtt a választási szabályozásban történt változásokról (pl. kevesebb egyéni kerület, listás mandátumok bevezetése, a titkos választás bevezetése), és ennek eredményeként a nyilasok által elnyert nemzetgyűlési helyekről esett szó. Káli Csaba (Zala Megyei Levéltár) Az 1947. évi országgyűlési választás Zala megyében c. előadása négy részből épült fel: a választójogban és a választási rendszerben eszközölt változások; a választási kampány és annak feltételrendszerei Zala megyében; a választási eredmények bemutatása, értékelése; valamint az 1947. évi választás elhíresült specifikumáról szólva, a „kék cédulákkal" elkövetett visszaélések. Az előadás első részében markánsan került szóba az egyeduralomra törő kommunista párt antidemokratikus lépéssorozatainak bemutatása, így említésre került a választási rendszer az arányosság elvének ellentmondó átalakítása, a kormánypártokat premizáló technikák beépítése, a népügyészség politikai célokra történő, politikai riválisok ellenében történő „felhasználása", és az adminisztratív intézkedések sokasága. 85