LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Pártok, választók, képviselők — fejezetek Zala megye politikatörténetéből (Csekő Ernő). LSZ 60. (2010) 3.

Hírek hog)7 az egyes előadások után rövid átvezetéssel vezesse fel a következő előadás témáját. Sajnálatosnak tartom, hogy a levezető elnök jogköre arra már nem terjedt ki, hogy az előadásokra reflektáló kérdések, kisegészítések erejéig a hallgatóság tagjainak is szót adjon. jómagam, mivel az általam kiemelten kutatott dualizmuskori választások mellett foglalkoztam reformkori, illetve az 1945 utáni koalíciós időszakra eső választásokkal is, különös érdeklődéssel tekintettem a szakmai programra, hiszen a konferencián az elhangzó hét előadás a reformkori követválasztások időszakától az 1947. évi választásig, mi több az utolsó előadás révén az 1990—2010 közti időszakival bezárólag járta be a kérdéses témát. Első előadóként Molnár András (Zala Megyei Levéltár) a reformkori választások eddig talán kevésbé kutatott, ugyanakkor rendkívül hálás aspektusát tárta a közönség elé: mekkora összegre rúgott, illetve milyen típusú tételekből állt egy komolyabb kortesháború költsége? Л követválas^tás ára. Kortesköltségek Zala megyében 1843-ban c. előadásában a Jköztörténetből is ismert 1843. évi Zala megyei követválasztás példáján keresztül adott betekintést a korteskedés mindennapjaiba, ismertette gazdagon adatolva annak anyagi vetületét. Köztudott, hogy az 1843—1844. évi országgyűlésre Deák Ferenc nem fogadta el a követséget, és e döntését már az 1843. augusztus 31-én történt követté választása előtt jóval korábban nyilvánosságra hozta. Ennek ellenére történt megválasztását szomorúan fogadta, elkeseredését pedig tovább fokozta, hogy minderre elveivel ellentétes eszközökkel került sor: „... mert minden arcon olvasnám azon szemrehányást, hogy én is a korteskedés sokoldalú mesterségének köszönhetem jelen állásomat; én is hordókban s barátimnak erszényében leltem fel a közbizodalmat; az én választásom is 30 000 forintba került, s áldozatul választásom előtt és utána 6 vagy 7 embernek, sőt fájdalom, talán még többnek is el kellett esni." — írta Klauzál Gábornak címzett levelében. Előadásában Molnár András is a Deák által említett 30 000 váltóforintból indult ki, rögtön árnyalva a képet, miszerint a liberálisok korteskedését irányító Csány László kevesebb összegről, mintegy 24 000 váltóforintnyi végösszegről tesz említést. Mint máshol is, úgy Zala megye esetében is elmondható, hog}' a konzervatívok — háttérben az udvar politikai támogatásával — jóval nagyobb anyagi és pénzügyi eszközöket mozgósítottak a kisnemesek meggyőzősére, mint az ellenzék. Ebben nincs is semmi meglepő, hisz a kisnemesek szerepének a felértékelődése a Helytartótanács 1819. évi döntésének köszönhető, amely egyenkénti szavazást írt elő a megyei tisztújítások, illetve követválasztások esetében. A konzervatívok Zichy Domokos gróf veszprémi püspök és Festetics László gróf pénzügyi támogatásának köszönhetően a kezdetektől fogva jelentős figyelmet fordítottak a ldsnemesek tömegeinek meggyőzősére, azok étellel-itallal történő traktálására, szállításukra. A liberálisok csak a számukra sikertelen, április 4-ei közgyűlés után váltottak taktikát, és fordultak a kisnemesek tömegei felé, szóval, érvvel, utóbb látványosságokkal, lakomákkal igyekezvén pártjukra állítani őket. Mivel pedig Zalában az ország más részeihez képest messze nagyobb volt a nemesek részaránya, ez igen jelentős tömeg mozgatását, elszállásolását, etetését-itatását jelentette. Az augusztus 31-ei követválasztó közgyűlést megelőzően, a megyeszékhely tőszomszédságában fekvő kaszaházi mezőn kialakított kortestáborba például 3400—3500 liberális párti nemes gyűlt össze a vármegyéből, akiknek a választást megelőző délután és éjszaka történő ellátásához 106 akó bor, 92 mázsa hús és 5500 db kenyér szükségeltetett. Az előbbiekhez képest 1848-ra valamivel egyszerűbbé vált a korteskedés, választás/szavazás megszervezése. A népképviselet elvének bevezetésével, a korábbi követválasztás helyett már választókerületenként tartott képviselőválasztásokat rendeztek, ennek következtében pedig már nem volt szükség a választóknak eg}' helyre (megyeszékhelyre) történő összegyűjtésére. 83