Segédletkészítés, adatbázis-építés

Középszintű - Csomójegyzék, raktári jegyzék, repertórium - Takáts Endre: Hozzászólás a leírójegyzék készítésére vonatkozó utasítás-tervezethez. • 1955. [LH 1955/3-4. 278-284. p.]

összesen 64 csomónyi anyagról van tehát szó ebben az esetben, amely csomókban alig eltérő tárgymagjelöl^sek

alatt

ugyanazon fajtájú iratok találhatók. Itt részletesebb tárgyi kibontásra nincsen mód. hacsak papíron levélírók szerinti csoportosítást nem hozok létre előbb, majd valamiféle konkordanciái, amelyben az Oertel-féle rendezés szerinti helyét is feltüntetem az egyes teveteknek. Ez azonban már nem ieirójegyzékeiéa 1

Más példa :

À «Klslorlcá*

gyüjlönevezet alá vonható iratoknak a következő csoportokat lé leshette Oertel:

*

Ladula VI. el F.

Historica et

alia.

(9

fasciculus)

I XXXI.^t FF.

Varia memorabilia.

(3 fasciculus)

t XXXlX.et

&L Politica

diversa. (1

fasciculus)

. »

LV. Varia acta

antiqua.

(2

fasciculus) •

111 ismét

45

csomónyi

iratanyagról van

szó*

Jelesebb és a város szempontjából fontosabb történeti vonatkozású iratokat helyezett el ebben a kútfőben Gertel.

de

hogy milyen szempontok alapján, nem állapítható meg.

Az 4737. utáni anyagot Oertel

egészen

47p54g (haláláig) 20. ül. 22 csoportba osztotta be (ő fascikulusoknak nevezte ezeket a kutföszerü csoportokat) ; Utódai aztán lassanként 29 csoportig fejlesztették áz Oertel-féle szisztémát, amely m ég maradt egészen 4902-ig bezárólag, itt ilyen kútfőket találunk :

Fase. I.

Ecclesiastica.

» 11.

Religionaria.

Vagy :

Fase. V.

Publico-politica.

i XXV.

Hqs publicae

politicae.

Megint azonos tárgy megjelölések, amelyek alatt tárgy ilag azonos fajtájú ügyiratok vannak elhelyezve. A tárgykörbe tartozó íratok egyik, vagy másik csoportba helyezése - mondhatni r- ösztönösen vagy önkényesen történt; semmi olyan szempont nem elemezhető ki. ami indokolná, hogy miért kerül valamely ügy az V. vagy a

XXV.

fasciku tusba.

Igen kitűnő példa az utóbbira a XVU fascíkuius. Énnek a kútfőnek megjelölése tárgyi szempontból 4848-ig ez volt Collectae

et earum quietani^ae ; 4848-4824. között

:

Collectae el

eabum quietantiae. respective incendiaria

482746

1 kezdve

pedig egészen 4902-ig : incendiaria.

Nyilvánvaló,

hogy a tárgyi megjelölés ez lesz az qn. leiróJegyzékben is s ennek az lesz a következménye, hogy a tűzoltással és a tűzvész elleni véaekezéssel kapcsolatban minden kutató ebben á kútfőben fogja keresni a témájához való anyagot, be csak addig, míg a levéltáros fel nem hívja a figyelmét arra, hogy ezenkívül az V. kútfőben, a Xi-ben, a XXiV-ben. sőt még a

XXV-ben

is talál effajta iratokat nem is elenyésző számban.

Miért hoztam elő a példákat, amelyeket hosszú sorban lehetne még elősorolni. Érzékeltetni akartam azt a fogalomzavart, amelyet ebben a leirójegyzékelési tervezetben valahogyan megsejtek. A mi jól bevált «esomójegyzékt megjelölésünk helyett egy újabb fogalmat vet be a tervezel: a leirójegyzéket. Különösen látom a keveredést a legutóbb megjelent Levéltári Híradó (5. évf. 4-2. szj 84. lapján, ahol a csomójegyzéknek leiró csomójegyzékké való kibővüléséről esik szó. Majdnem olyan itt a dolog beállítása, mintha csak a leíró csomójegyzék írná le az iratanyagot, a csomójegyzék pedig nem ludom, mit csinálna. Hál a csőm ójegyzék, ahogyan azt eddig ismertük, nem ir le? (Hozzá még azt sem tudom, hogy kit tiszteljek a Levéltári Híradó említeti helyén közölt çikk

szerzőiéként főleg azoknak a soroknak tekintetében, amelyekben a csomójegyzék és (sic

I)

a tetrócsomójegyzók különféle funkciójáról van szó; a cikket ugyanis az elején Bakács István Jegyzi, a végén pedig a «Szerkesztőt. Én a 11. számmal Jelölt részt a szerkesztőségnek tulajdonítom, s a finom megkülönböztetésben a LÓK hivatalos álláspontjának tükröződését látom. Ez azonban már túlmegy azon, amit a kiskonterenciákon a témával kapcsolatban hallottunk. Ott ugyanis a kiadott ltervezetnek* megfelelően leirójegyzékröt eáett csupán szó és az «eddigi gyakorlatban használt csoműjegyzékről*.)

284