Segédletkészítés, adatbázis-építés

Középszintű - Csomójegyzék, raktári jegyzék, repertórium - Szűcs Jenő: Szempontok a családi levéltárak ismertető leltárainak elkészítéséhez. • 1954. [LH 1954/3-4. 92-104. p.]

- 97 -2. Ugyanebben

a korszakban volt mókásban egy másik gyakorlat, amely az okleveleket, iratokat minden előzetes rendezés nélkül valamiféle tagolásba /ladula, fasciculus

stb./

osztotta és bármiféle tárgyi vagy időrendi alap nélkül lajstromozta. Ebben az esetben tehát előttünk áll egy nagy iratmassza, minden rendszer nélkül, csupán lajstromozva - amelyhez bizonyos esetekben mutató vagy külön infex-elenchus készült /amely birtokok, tárgyi csoportok szerint mutatja ki az egyes iratokat/, más esetekben azonban semni egyéb segédlet, ami a rendszeres tájékozódást megkönnyítené.

A következő csoport az évrendezett családi levéltárak sora - ezek jelentős része egykoruan valamilyen rendszerben volt, de a Nemzeti Múzeumba való bekerülésükkor ezt a rendet felbontották és az összes ira-I tokát egyetlen időrendbe rakták.

A nagy uradalmi levéltárak birtokigazgatási iratai általában a XVIII.században

létrejött birtokigazgatási hivatalok eredeti reglsztratura-rendjében vannak, ahol többnyire - a közhivatalokhoz hasonlóan, iktatás, szabályos iratkezelés folyik.

5, Jégül

meg kell említeni az eredetileg rendezetlen és az Grsz.Levéltár által mesterséges tárgyi rendszerbe osztott levéltárakat, ill

.csa

ládi levéltárak bizonyos részeit.

Az összes családi levéltárak a rendszer szempontjából az elsorolt 5 típus közt oszlanak meg, vagy ezek bizonyos variációit alkotják. Bármelyik típusba tartozzék is egy levéltár,/vagy Összetett levéltár esetében» bármilyen változatosságát tartalmazza a különböző típusoknak/ a levéltárismertetés kiindulópontja ugyanaz kell hogy legyen» meg kell találni azt a legbiztosabb, legszélesebb fonalat, amelyet kigombolj!tva, az egész levéltárról, az egész iratanyagról el lehet mondani a legfontosabbakat »amely - eltekintve egyelőre a részletektől - a levéltár legáltalánosabb átfogását teszi lehetővé.

Mindenekelőtt azért fontos ennek a fonálnak megragadása, mert ahogy a fentiekben utaltunk rá, a családi levéltárak jelentős részének éppen a széttöredezettsége, apr° sorozatokra bomlás, tárgyi és rendszerbeli heterogenitás egyik jellemző vonása. Egy általános, összefogó kép szükséges d. őször ahhoz, hogy a széthullani, összefüggéseit elveszted, látszó iratanyag egészéről fogalmat alkossunk; majd miután ez megtörtént, sorra vehetjük a részleteket. Az ismertetés tehát deduktiv

jellegüt

az általánosból halad a konkrét kifejtés felé. A legáltalánosabb kérdést a család és a bírtátok, birtokszervezet története /ez megadja egyben a forrásanyag vázlatos képét, megmutatja a levéltárban, mint történeti forrásanyagban, rejlő lehetőségeket/; ezután következik a levéltár története /ez általánosságban megmagyarázza az iratanyag kialakulásának, felépítésének, mindegy csontvázának történetét/; végül az iratanyag általános elemzése forrásérték szempontjából /ez - ismét csak aáltalánosságban megjelölve - a történetkutatás legfőbb szempontjai szerint, a kutatás legfőbb igényei szerint értékeli az anyagot/. ^z a három fázis alkotja lényegében a levéltárismertetés első részét. A második részben az ismertetés már egészen közelről, konkrétan az iratanyaghoz simul: az egyes sorozatok anyagát . a konspektust követve, sorozatrólsorozatra, de a szükséges módon összevonásokat végezve - egyenként ismerteti, a tárgykifejtést elvégzi.

Az ismertetésnek két részre - egy általános és egy konkrét részrebontása lényegében a felsorolt öt típus mindegyikénél szükséges és lehetséges - egyes típusoknál, persze, némi eltérések lesznek, az anyag termé-