Segédletkészítés, adatbázis-építés
Hanák Gábor - Szabó Csaba: A Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozása és digitalizálása, Archivnet 18. évf. (2018) 3. szám
14 februárjában és júniusában sem Aulich, sem Kerti néven nem sikerült beazonosítani. Az „’56- os folklór” szerint néhány híradófilmes vallja magáról, hogy részt vett az 1958. júniusi filmfelvételeken, ezt azonban hitelt érdemlően nem tudták bizonyítani. Ugyanakkor biztos, hogy több munkatárs, és nem egy operatőr készítette a teljes felvételt.) Téves az is, hogy a tárgyalás egészéről filmfelvétel készült volna, hiszen a BM-iratokban említett 15-16 ezer méternyi film mindösszesen 8-8,5 órás felvételi anyagot jelent, ugyanakkor a teljes egészében fennmaradt hanganyag szerint a bíróság naponta 8-10 órát ülésezett. Megállapítható, hogy június 9. és 15. között több tárgyalási napon is forgattak ugyan, de egy-egy napon csupán néhány órát. Elsősorban Nagy Imre kihallgatását és szembesítéseit örökítették meg. A BM irattár munkatársai a felvételi anyagot 1961-ben megsemmisítették, és csak a 70 perces, már említett változatnak „kegyelmeztek meg”.51 A film értelmi szerzője Rajnai Sándor volt, filmes munkatársa pedig Kolonics Ilona,52 akinek az így történt című filmje illeszkedik a soha be nem mutatott, a Nagy Imre és társai tárgyalásáról készített propagandafilm szemléletéhez és stílusához. 51 RAINER: Nagy Imre. Politikai életrajz II... 443M44. 52 Kolonits Ilona (1922-2002) filmrendező. Közel száz dokumentumfilmet és számos híradóriportot készített, amelyek közül 17 nemzetközi elismerést, hat pedig magyar fesztiváldíjat kapott. Kolonits Ilona 1951-töl 1989-ig a Mafilmnél, majd a Movi Dokumentum fi lm Stúdióban filmrendezőként dolgozott. 1963-ban Balázs Béla-díjjal, 1965-ben SZOT-díjjal jutalmazták. Munkájáért 1973-ban elnyerte az érdemes művész, 1980-ban pedig a kiváló művész elismerő címet. A bejövő fény és a mesterséges fény keveredése ellen vastag függönyök fedték az ablakokat. Az ívlámpák melegéről az egykori tanúk számoltak be. A júniusi meleg, továbbá a bírák „nikotinhiánya” miatt a tanácsvezető bíró igen gyakran rendelt el tízperces szüneteket, amelyek valós időtartalmáról természetesen semmilyen információnk nincs. A még élő tanúk szerint ezek a szünetek jóval hosszabbak voltak, mint tíz perc. A meleg és a levegőtlenség egy idő után arra kényszerítette a tárgyalás lebonyolítóit, hogy a lefüggönyözött és becsukott ablakokat kinyissák, bár az elsötétítés természetesen maradt. A tárgyalás utolsó napjaiban jól hallható madárcsicsergést rögzítettek a magnetofonok. A digitalizált szöveg és hang egybevetése lehetőséget ad arra, hogy rekonstruáljuk a tárgyalóteremben zajlott kihallgatások, vádbeszédek pontos lefolyását. Mint a régész, amikor a törött cserép darabjaiból illeszt össze egészet, a hiányokat itt a szalag hibái, a három magnókezelő hölgy hozzá nem értéséből adódó helytelen hangerő-beállítás, illetve a kezdetleges mikrofonok adják. Összevethetjük a folyamatos hangfelvételt az úgynevezett dokumentumfilm-összeállítással, amely a finom és a durva manipuláció minden jellemzőjét egyesíti. A propagandafilmben Fazekas Györgyöt - egy másik elkülönített ügyben letartóztatott tanút - a „Nagy Imre csoportról” kérdezte június 15-én, a kihallgatása alkalmával Vida Ferenc tanácsvezetö bíró. Részlet a filmből: „Narrátor [Dömök Gábor rádióbemondó]: „a bíró kérdésére ismertette, hogy kik voltak a zárt csoport tagjai. Fazekas: Személy szerint soroljam föl? Elnök: Akikről konkrétan és határozottan állíthatja, hogy tudott arról, hogy... [a hang elhalkul]. Fazekas: Igen. Nagy Imre, Losonczy Géza, Donát Ferenc, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc. Nagy Imre: Én [a] Nagy Imre-féle csoport létezését a vizsgálat során is, és itt a tárgyalás során is tagadásban [!] Vettem.
