Segédletkészítés, adatbázis-építés
Hanák Gábor - Szabó Csaba: A Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozása és digitalizálása, Archivnet 18. évf. (2018) 3. szám
8 vagyonelkobzásra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt hatévi börtönre, Maiéter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet nyolcévi, Vásárhelyi Miklóst ötévi börtönre ítélték.41 41 MNL OL XX-5-h-003-1958-V 150000/73. 1958. június 15. 42 MNL OL XXXIV-l-a-822/1990. Új Magyar Központi Levéltár. Általános iratok. 43 MNL OL XXXIV-l-a-1229/1990. Új Magyar Központi Levéltár. Általános iratok. Másnap hajnalban a budapesti Gyűjtöfogház udvarán végrehajtották az ítéleteket. A holttesteket koporsóba tették és a budapesti Országos Börtön sétálóudvarán elásták. A betemetett, jeltelen sírra ócska bútorokat, kacatokat szórtak. 1961. február 24-én titokban kiásták a koporsókat és átvitték a Rákoskeresztúri Újköztemető 301-es parcellájába, ahol hamis nevek alatt (Nagy Imrét „Borbíró Piroska” néven) jeltelen sírba ismét elásták. 1989. június 16-án a budapesti Hősök terén kétszázezernyi tömeg adta meg a végtisztességet Nagy Imrének és társainak, ez egyben az egypártrendszer erkölcsi bukását is szimbolizálta. Az újratemetés előtt három nappal, 1989. június 13-án az MSZMP tárgyalóasztalhoz ült az ellenzéki pártokkal. Nagy Imréék újratemetése után három héttel, 1989. július 6-án meghalt Kádár János. Azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette Vida Ferenc ítéletét, és bünteleneknek jelentette ki Nagy Imrét és társait. A Nagy Imre és társai ügyére vonatkozó iratok a levéltárakban Nagy Imre és társainak az 1956-os forradalom és szabadságharccal kapcsolatos, valamint az 1958. évi politikai pereikre vonatkozó iratanyaga részben az 1956-os eseményekkel egy időben, majd a snagovi fogság idején, illetve a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztály Vizsgálati Osztályán (BM II/8. osztály), illetve a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsán keletkezett. Az iratokat 1958 és 1989 között a BM Irattárában őrizték, ahonnan a dokumentumok csekély kivétellel 1989 első hónapjaiban a Legfőbb Ügyészségre, majd a Legfelsőbb Bíróságra kerültek át. A Legfelsőbb Bíróság Markó utcai épületében, a Büntető Kollégium páncélszekrényében tárolt iratok rendezését és jegyzékelését 1990. február 26 - április 4. között Réfi Oszkó Magdolna, az Új Magyar Központi Levéltár (ÚMKL) levéltárosa a helyszínen végezte el. Az általa készített jelentés42 szerint az iratok évköre 1956-1958, terjedelme 4,11 iratfolyóméter volt (3,37 ifm papíralapú irat, továbbá 74 db orsós magnószalag, 52 db magnókazetta és négy doboz 35 mm-es fényhangos pozitív filmkópia). Réfi Oszkó Magdolna elkészítette a 18 oldal terjedelmű Átadás-átvételi jegyzékei is, amely tartalmazta az iratanyag áttekintő felsorolását. A jegyzéket elhelyezték a fonddosziéban is, de fellelhető a Magyar Országos Levéltár által megőrzött Új Magyar Központi Levéltár fondjában is.43 Az Átadás-átvételi jegyzék aláírása és az iratok levéltári beszállítása 1990. április 9-én, az első szabad választások másnapján történt. A köteteket a Belügyminisztériumban érvényes eljárás alapján naprakészen, folyamatosan „életben tartották”. A névmutatókban jelölték a nyilvántartásba vételt vagy törlést, az elhalálozást, a tartalomjegyzékekben az iratok kiemelését, a kötetek végén a betekintéseket, esetleges másolatok készítését. Az iratok első rendezésére az ügy nyomozati és vizsgálati szakaszának lezárását követően 1957-ben, majd a tárgyalás után 1958-ban kerülhetett sor. Ekkor illesztették a kötetekhez a részletes tartalomjegyzéket. 1960-ban egy újrarendezés és átrendezés során a dossziékat névmutatóval egészítették ki. 1972-ben egy újabb rendezés következett, ekkor a kötetek bal felső sarkára „Tárgykörbe sorolva” feliratú bélyegzőlenyomat került, és valószínű, hogy ekkor egyesítették a sorozatokat, újraszámozva a köteteket. Egyúttal a kötetek bal alsó szélére, vastag fekete tussal felírták az új jelzetet is: V- 150000. A kötetekből gyakran emeltek ki iratokat, ha azokra valamely más eljárásnál szükség volt. Ezek kerültek később az ABTL-be, mindösszesen közel 2000 oldal irat. Maradtak elvétve
