Segédletkészítés, adatbázis-építés

Szepesiné Simon Éva: A magyarországi hódoltság és hódoltsági peremvidék kataszteri iratainak (tapu defter) feldolgozása (OTKA K 108919): Szakmai beszámoló a harmadik évről (2016). Catastrum, 4. (2017) 1:59–64.

A pályázat során vizsgált négy -füleki, hatvani, pécsi, szigetvári - szandzsákról kirajzolódó kép az 1570. és 1579. évi szandzsákösszeírások adómegállapításra vonatkozó adatai alapján (készítette: Sz. Simon Éva)

ki összeírás során részletesen felmért települések az Oszmán Birodalom számára már stabilan mind állami adót (dzsizjét), mind a szpáhik számára földesúri járadékot (kapuadó, iszpendzse) fizettek. Az átalányadózó települések esetében, bár már szintén mindkét adótípusra igényt tartott a birodalom, az adóztatás még nem szilárdult meg, az adóösszeg megállapítása a magyar parasztság, illetve a földesúr és az oszmán katonaság közötti alku eredménye volt. Az ebbe a két kategóriába tartozó területek különbségeik ellenére az oszmán adóztatási határon belül feküdtek. A névleges adóval összeírt települések a határvidéken a törökök számára még egyáltalán nem adóztak, pusztán igény területek voltak, amelyek a további terjeszkedési szándékot és annak irányát mutatták. Kívül estek tehát az adóztatási határon, csak az Oszmán Birodalom adminisztratív határát jelölték. A térképvázlat jól szemlélteti azt, hogy az északi területeken a terjeszkedés üteme az 1570-es évekre lelassult, szinte stagnált, míg az ország déli felén nagyon intenzív oszmán előretörés figyelhető meg. A különböző időmetszetű térképvázlatok összehasonlító elemzésével pontos képet kaphatunk a magyarországi oszmán terjeszkedés időbeli dinamikájáról. A térképen eltérő színnel szerepelnek az egyes birtoktípusok.

felmérés alapján adózó átalányban adózó névlegesen adózó