Segédletkészítés, adatbázis-építés
Darabszintű - Rádyné Rácz Katalin: Az önkormányzati jegyzőkönyvek feldolgozásának problémái: beszámoló a MKE Levéltári Szekció tanácskozásáról. • 1986. [LSZ 1986/1. 89-93. p.]
környező levéltárak sokszorosítási gondjait megoldanák. Bán Péter (Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár) az egyes speciális feldolgozásokkal kapcsolatban jelezte, hogy azon esetekben, ahol nemcsak a helyi törvényhatóság adhatott rendelkezést, hanem saját felségterületén a földesúr is dönthetett (pl. az árszabásoknál), szükség van a vármegyei és városi jegyzőkönyveken kívül a családi és uradalmi levéltárak iratainak átnézésére is, egyházi és földesúri birtokokon egyaránt. Kövy Zsolt, a Dunántúli Református Egyházkerületi Levéltár munkatársa beszámolt arról, hogy a vármegyei jegyzőkönyvek regesztázásához hasonló munka náluk is megindult, megkezdték az 1860 előtti egyházmegyei jegyzőkönyvek feltárását. A kéziratos cédulamutatót már a kutatók rendelkezésére tudják bocsátani. A Levéltári Osztály 1983 óta tervezi, hogy a feudális kori megyei és városi jegyzőkönyvek regesztázását munkautasításban szabályozza. Ezzel kapcsolatban készült egy tervezet, a véglegesítéshez azonban szükség volt azon kísérleti munkákra, amelyek a Pest Megyei és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár kiadványaiban realizálódtak. Lakos János az osztály képviseletében megígérte, hogy az utasítás várhatóan 1986 elején megjelenik. A szekcióülés foglalkozott a polgári kori önkormányzati szervek irataival is. E témakörben Takács Edit, a Csongrád Megyei Levéltár munkatársa, „A megyei törvényhatósági bizottságok jegyzőkönyveinek forrásértéke” címmel tartott előadást, amelynek keretében a Csongrád megyei anyagot mutatta be. Kiemelte, hogy az 1870:42. te. kiadása után az új megyei közigazgatás alapvető sajátossága az Önkormányzat és az állami közigazgatás szervezeti kereteinek Összekapcsolása lett. Az önkormányzat működését befolyásolta a mindenkori kormán politika is, amelynek érvényesülése a törvényhatósági autonómia fokozatos háttérbe szorulását hozta magával. A törvényhatósági bizottság fóruma elsődlegesen a közgyűlés volt, így az ott készült jegyzőkönyvek a polgári kori megyei közigazgatás legfontosabb forrásának tekinthetők. A közgyűlési jegyzőkönyvekhez általában mutatók állnak rendelkezésre, és az egyes ügyeknél utalást találhatunk a kapcsolódó iratok (beadványok, javaslatok) jelzetére is. Mivel az anyag forrásértéke hasonló a feudális kori közgyűlési jegyzőkönyvekhez, célszerű volna, ha itt is megindulna valamiféle egységes feltárás, és az egyes megyék jegyzőkönyveit a központi kutatóbázis részének tekintenék. A szekcióülés záró előadását Szabó Klára, Budapest Főváros Levéltára osztályvezetője tartotta, a tanácsi és vb-jegyzőkönyvekről, ezen belül a fővárosi tanács e fontos forrásanyagáról. Elöljáróban röviden ismertette a budapesti tanácsszervezet működését az 1950—1954, majd az 1954—1970 közti időszakban, amikor az I. és II. tanácstörvény még sokkal kevesebb elvi és gyakorlati lehetőséget adott az új szocialista Önkormányzati rendszer kibontakozására és a korszerű várospolitika képviseletére, mint amire 1971 után, a III. tanácstörvénytől kezdve mód volt. Szabó Klára elmondta, hogy Budapest Főváros Levéltára hiánytalanul őrzi az 1950—1980 közti időszakból mind a tanács, mind a vb jegyzőkönyveit. A hatalmas mennyiségű, „napi eseményekről” tudósító anyag tanulmányozása rendkívül időigényes. Egy-egy tanácsülés teljes anyaga átlagosan 100—150 oldal (összesen volt: 150), egy-egy vb-ülésé pedig 200—250 oldalt tesz ki (vb-ülés volt kb. 900). A kerületekkel együtt 2303 kötet jegyzőkönyv van a levéltár őrizetében, amit írásos anyagok, előterjesztések, javaslatok egészítenek ki. 1979. októberéig a fővárosi tanácsnál az ülésekről mindkét fórumon szó szerinti és rövidített jegyzőkönyvek készültek, ezt követően azonban a tárgyalásokat már magnetofonszalagra vették, és jóformán csak a határozatot rögzítették a rövidített jegyzőkönyvbe. A magnetofonszalagokat a tanács nem adja át a le92
